Takleréknél jártam

„A kóstoló alapján a kékfrankos bizonyít Takleréknél, akár fajtaborként, akár házasítási alapként, hiszen mind a Bartina, mind a Bikavér Reserve rendben van, a Regnum pedig a vörös csúcsboraink között van. Kár, hogy egyelőre magas alkohollal társul ez, de a két, dűlős kékfrankosban ez már nem, vagy kevésbé volt jelen, ahogy a Kékfrankos Reserve-ben sem volt annyi alkoholosság, mint a házasításokban. Ezen kell még csiszolni főként. Az tetszett, hogy van egy határozott, Takleres irányvonal az illatban, és az ízben is egyaránt, ami a meggyre és a szederre fókuszál. Az alkoholtöbblet a borokban már kevésbé tetszett.

A bevezetőmben írtam, hogy vajon a név mennyire kötelez. Egy kicsit megszokott gondolatra jutottam. Az általam kóstolt alapborokat nem szívesen ajánlanám, viszont a prémium borokat nyugodtan emelje le bárki a polcról. Az alapok kicsit hiányosak, izgalommentesek, és 2200 - 2500 forint körül – ami a vörös alap fajtaborok ára, kivéve a kékfrankost - már sokkal jobb tételeket is lehet találni kisebb pincészetektől, igaz, azok nem vehetőek meg bárhol. Természetesen nem azt várom el, egy alapbortól, mint a csúcsbortól, de a maga kategóriájában szeretném azt is élvezettel inni. Hétköznapi élvezetként. A prémium borok viszont jók, azokra érdemes rászánni a pénzt. Szerintem ott kezdődnek az igazi Takler borok.”