„Az MVSZ civil politikai szervezet, amely ha nem is függhet közvetlenül a politikától, de az összehangolt Kárpát-medencei nemzetstratégia szempontjából rendelkeznie kell a maga politikai kapcsolataival. Ehhez képest a viszony csak a Jobbikkal nevezhető problémamentesnek, de az MVSZ–Jobbik-kapcsolat és együttműködés esetlegességét az is mutatja, hogy a jubileumi nemzetstratégiai konferencián – amelynek olyan jeles előadói voltak, mint például Tanka Endre, a földkérdés egyik legjelesebb szakértője – egyetlen jobbikos politikust sem láttunk.
Ha mostoha körülmények között, ha megfogyatkozva is, de az MVSZ fennmaradt, és nemzetépítő tevékenysége nem szűnt meg. A szervezet legjelentősebb történelembefolyásoló gesztusa a 2004-es népszavazás volt, amelynek megítélése mindmáig vitatott a nemzeti oldalon. Úgy vélem, e népszavazás – amelynek során egyébként, a közvélekedéssel ellentétben, győztek a magyar állampolgárság kiterjesztésére leadott igen szavazatok, csak nem elég nagy számban ahhoz, hogy a döntés kötelezze a parlamentet a vonatkozó törvény megalkotására – a maga kampányával, politikatörténeti, tájékoztatáspolitikai utóéletével meghatározó szerepet játszott abban, hogy a 2010-es parlament e kérdést az elsők között rendezte. De említhető a Magyarságtudományi Füzetek és paradigmatikus Magyarságtudományi tanulmánykötet megjelentése, a Honlevél újság és dokumentum kibocsátása, megannyi nemzetpolitikai kiadvány, rendezvény, előadás-sorozat megszervezése is. Az sem elhanyagolható érdem, hogy az MVSZ jelenlegi elnöke hivatalos megnyilatkozásaiban már a kilencvenes évek végén meghirdette a Keletre való nyitás szükségességét (Patrubány Miklós kedvelt fordulata: »Arccal Európa felé, de lelkünkben Ázsia minden zöngésével« ebből az időszakból származik), amelyet ma már az alapvetően nyugati elkötelezettségű kormány sem lát ördögtől valónak.”