Talán gyújtsam fel magam?

„Nu pázsálujszta, a helyzet az, hogy gúnyból szekérderéknyit, pénzből háromezer forintot kaptam Magyarországtól, Indexhez és Origóhoz, előtte ATV-hez addresszált interjúkérés után (indirekt, mert meg sem válaszolt) elutasítást, és bár a Magyar Nemzetnél nem próbálkoztam, mindezek után újfent kitettem a FB-a, hogy sajna nem leszek mozgalomvezér, mert nincs mozgalmam, a költészetünk különbségeit leszámítva (mármint hogy nekem nincs) Petőfi beállítottságát és élményeit viszont már-már értem. Ha a nemzeti szenvedély nem válik narkotikummá valakiben, esélye sincs, hogy kibírja ezt a nemzetet. És lőn, Petőfi vágyainak szellemében ráléptünk már a harc mezejére is, ahol az elvesztett értelmes csaták után megvívhatjuk az értelmetleneket is. De nem baj, ez a magyar tradíció, ebben érezzük otthon magunkat: az értelmetlen nemzeti ügyek képviseletében az értelmesek ellenében.

Tehát van a magyar nép, OK, hát milyen legyen ez a nép, ilyen történelmi élményekkel, ilyen kulturális DNS-sel. De van nála sokkal rosszabb is. Az őt lenyomó, a lehetőségektől és a perspektíváitól (jaj, most nem felvágok) megfosztó borzasztó közéleti értelmisége, amelyik gyáva, ideologikus, műveletlen, el- és lekötelezett, végiggondolt tudása és eszményei nincsenek, csak eladásra kínált véleménye, felelőssége a hivatala ajtajáig és a show akolmelegéig terjed, minden összevetve úgy ócska, ahogy van.”