„Nagy kérdés, hogy Abbasz miben reménykedik? Miért hagyott fel eddigi jól bevált taktikájával, azzal, hogy egyedül, izraeli és amerikai felhatalmazás nélkül, sőt azok ellenére tett hatékony lépéseket Palesztina elismertetésére, például az ENSZ-ben?
Hogy Abbasz hezitál, és nem tudja, mit is tegyen, azt jól mutatja, hogy szemben az Arab Ligával, amelyik szeretné rábeszélni arra, hogy mihamarabb leüljön a tárgyaló asztalhoz, ő Erdoganhoz fordult tanácsért, aki dodonai választ adott neki. Annyit mondott csupán, hogy »messzemenően támogatja a palesztinokat igaz harcukban«. Erdogan, aki kommunikációjában kiáll a palesztinok mellett, ellátogat hozzájuk és bíztatja őket, sőt hajlandó keményen fellépni az izraeli vezetőkkel szemben, képes szó nélkül otthagyni izraeli elnök vitapartnerét, majd bocsánatkérésre kényszeríteni az izraeli miniszterelnököt, egyes források azzal vádolják, hogy a színfalak mögött összejátszik a zsidó állam vezetőivel.
Netanjahu malmára hajtja a vizet, hogy hosszadalmas izraeli és amerikai unszolás után, a saját jól felfogott érdekük ellenére, az EU pipogya külügyminiszterei a terrorista szervezetek listájára vették a Hezbollah katonai szárnyát. Tipikus uniós döntés, a külügyminiszterek kijelentették ugyanis, hogy »ugyanakkor fent kívánják tartani a párbeszédet minden egyes párttal, így a Hezbollah-hal is«. Mármint a politikai szárnyával.”