„Félreértés ne essék, a fenti műsorszámok mindegyikéről könnyű szívvel kimondjuk, hogy valódi közszolgálati műsorszámok, és természetesen azt sem vonjuk kétségbe, hogy a minden nap máshova telepített stábok nem próbálták meg kihozni a legtöbbet a helyzetből. Hogy ez nem mindig sikerült, azt az interjúkban kiszúrható ismétlődések és az egész műsor esetlegessége mutatja. Az Árvízvédelmi Rádió riportjaiban felbukkanó információk egyáltalán nem jelentek meg a Kossuth híreiben, és az Árvízvédelmi Rádió sem reflektált a Kossuthról átvett hírekre. Hiányoztak az élő kapcsolások azokról a helyszínekről, ahol még valóban folyt a helyreállítás. A vizsgált adásnapokon az egész sokkal inkább hasonlított egy változó színvonalú helyi rádióhoz, mint az árvízi védekezésről és helyreállításról az országos közönséget tájékoztató műsorként. Egy közszolgálati rádiónak valóban feladata, hogy egy-egy helyi közösségről ilyen átfogó képet adjon.
Na de Szolnokról sugározni a dunai árvíz miatt indult műsort? Úgy, hogy az adásnap nagy részének semmi köze sem az éppen aktuális, sem más árvizekhez? Volt a Magyar Rádiónak olyan műsorszolgáltatása, az MR6, a regionális rádiók hálózata, ami ezt a feladatot árvíz és aszály idején is ellátta. Azóta nem csak a regionális műsorszolgáltatás szűnt meg, hanem a regionális stúdiók is. Amíg azok működtek – kiegészülve a hírügynökségi fotó- és tudósítói hálózattal –, addig a nap 24 órájában egyenként vagy akár a stúdiók körkapcsolásával azonnal országos és körzeti lefedettségű tájékoztatást adhattak. A régióközpontok mindegyikének volt további megyei tudósítói rendszere is, így a 19 megye országos hírhálóban teljességet alkotott. Ráadásul még a határon túli partnerstúdiókkal is együttműködési megállapodásokat kötöttek. Az MTVA vezetése ezt a rendszert verte szét, és próbálta pótolni egy minden bizonnyal drága és nem hatékony időleges megoldással. Hogy mennyire drága, azt majd egy közérdekű adatigénylés deríti ki, vélhetően egy hosszan elhúzódó bírósági eljárás végén.”