Közhülyeség, magánélet

„Nagyon egyszerű megtalálni a kapcsolódást Orbán újabb, ezúttal külképviseleti vezetőknek előadott szellemi ámokfutása és az Orbán-lányok nevezetes tánca között. A látszat ellenére nem a fényességes miniszterelnök személye fogja össze ezt a két jelentéktelen eseményt, hanem a magát - balról és jobbról - értelmiséginek mondó közvélemény jelentős részének reakciója, amellyel egy regnáló kormányfő totális szereptévesztését sikerült legitimizálni. Ha ugyanis azt gondoljuk, egy kormányfőnek joga, sőt, munkaköri kötelessége a saját agymenését Magyarország hivatalos külpolitikai irányvonalaként interpretálni, akkor bizony ahhoz sincs semmi közünk, hogy egy nagyonkeresztény, nagyonkonzervatív kormányfő lányai éppen egy olyan zenei fesztivál VIP-részlegében - vagyis nem a névtelenséget biztosító, koszos prolitömegben - ropják, amely rendezvény nem éppen a monogámiáról, a házasság előtti önmegtartóztatásról és az illegális kemikáliák elleni keresztes hadjáratokról közismert (és nyilván, emiatt olyan népszerű és nagyszerű). Szerintem pedig közünk van hozzá. (…)

Ha a miniszterelnök intézmény, és nem az ivócimborám, akkor nem a véleményére vagyok kíváncsi, hanem arra, hogy hová akar minket helyezni a földgömbön. Ez esetben egyéni szocprobléma, kinek a lánya és hol issza magát barátságosra. Ha a miniszterelnökünk egy univerzális tudással bíró kereszteslovag, akkor elkezd érdekelni a keresztény politika nevelésügyi koncepciója.”