Mesterházy kinyírja a Népszabadságot?

„A 25 éves, jól-rosszul, de valahogy mindig működő tradíciót szeretnék most felszámolni. Az MSZP talán egy második Népszavát szeretne (ne kerüljön pénzbe, koncentráljon a belpolitikára, és soha ne írja le Bajnai nevét), a Ringier pedig egy »politikai Blikket«, bármit is jelentsen ez. Egyikük sem hajlandó tudomásul venni, hogy ha az elképzelésük valóra válna, a Népszabadság azonnal elveszítené az olvasói legalább felét. Akik még mindig veszik a lapot, azok aligha csak a párthírekre kíváncsiak – azok megvannak ingyen az interneten –, és nem is a bulvár-tartalomra: abból is elég széles a kínálat máshol, olcsóbban vagy ingyenesen. A Népszabadságnak ma még országos tudósító-hálózata, a kultúrától a gazdaságon át a sportig minden fontos terület lefedő rovatstruktúrája és szakújságírói gárdája van.

A jelenlegi szerkesztőség hírtermelő és önálló tartalomgeneráló kapacitása Magyarországon csak az MTI-hez mérhető. Erről mondanának most le a szocialisták, megtörve a szerkesztőség függetlenségét, szélnek eresztve az újságírók jelentős részét, alig néhány hónappal a választási kampány előtt. Ráadásul egy olyan befektetőnek (Vienna Capital Partners) játszanák át a többségi részvénycsomagot, amelyet a szakmában mindenki strómannak tart, és amely mögött a magyar sajtó tényfeltárással is foglalkozó része visszatérően a Fideszt sejti (hogy az új vevő jobboldalira fazonírozni, vagy megszüntetni akarja a lapot, az a végeredmény szempontjából tulajdonképpen mindegy is).

Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a szocialisták az utóbbi időben két valódi, és a magyar belpolitikához semmilyen szálon nem kötődő szakmai befektetőt már elhajtottak az újság háza tájáról (úgy tudni, korábban a HVG-t tulajdonló német WAZ, mostanában pedig egy szlovákiai magyar kiadóház akarta megvásárolni a Népszabadság részvénytöbbségét), tényleg érdemes feltenni a kérdést: mit akar az MSZP valójában, mi az igazi célja a Népszabadsággal? És miért asszisztál mindehhez Európa egyik legnagyobb, svájci hátterű kiadóvállalata? Merthogy most nagyon erősen az a látszat, mintha itt a kartellpártok megállapodása – talán csak a sajtó függetlenségének maradékáról, talán másról is – már rég megszületett volna. Hazai szokás szerint az olvasók, és persze a választók feje fölött.”