Orbán tézisei a Nyugatról

„Orbán nemcsak abban biztos, hogy ő állította talpra Magyarországot, amely nélküle 2010-ben bizonyosan káoszba süllyedt volna, hanem abban is, hogy az ő országa minden más országnál jobb és sikeresebb. Hogy lenézheti, megvetheti, kinevetheti Nyugat-Európa államait. (Nincs olyan gazdasági statisztika, amely erre alapot adna, de ezt hagyjuk is.) Felfogása újabb ecsetvonás egy kezdő önkényúr portréján: hittel hiszi, hogy az ő országában jobb élni, mint máshol. Hogy ő tényleg egy egész népet boldogít, akkor is, ha sokan ezt nem veszik észre, s a gazdaság természetes folyamatait is saját sikerének látja.

Az általános iskolai történelemkönyvem jut eszembe, még a hetvenes évekből, amelyben komolyan bizonygatták, hogy a kelet-európai szocialista országok fejlettebbek a nyugati kapitalistáknál. (Persze már akkor is nehéz volt megérteni, hogy ha így van, miért nem onnan disszidálnak ide.) De sokan voltak, akik tényleg elhitték, hogy a mi rendszerünk jobb és sikeresebb, nem is akartak a szegény kapitalisták helyében lenni. Bármilyen meghökkentő, nevetséges vagy elgondolkoztató, most is ebbe az irányba haladunk. Orbán ugyanis nem hajtott végre semmilyen gazdasági csodát, »unortodoxiájának« elemei fellelhetők az általa meghaladottnak vélt tankönyvek történeti fejezeteiben: az állam erőteljesebb beavatkozásának szorgalmazása, államosítás, a piac fokozott ellenőrzése és a beavatkozás lehetőségének fenntartása, a politikai szempontú újraelosztás végrehajtása stb.

Legfeljebb újszerűen rakja össze ezeket (!) az elemeket. Mindez hűbéri viszonyokat újraértelmező társadalompolitikával, a jogállamiság lebontásával, és sajátos propagandagépezet működtetésével egészül ki. Ilyesmi Nyugaton tényleg nincs, de attól tartok, nem is vágynak rá, legyen bármilyen nehéz az a válságkezelés. Mi lesz, ha egyszer sokan észreveszik az orbáni világkép önigazoló ürességét, antagonisztikus viszonyát a valósághoz és logikai ellentmondásait?”