Vallásháború mindhalálig

„Az antifideszes, ún. »ballib« narratíva szerint a jobboldal, ahogy van, mélyen és eredendően vétkes pl. a kisebbségek elleni gyűlöletben; a jobboldal lelkén szárad a holokauszt; a jobboldali bensejében hovatovább náci vadállat lapul, amelyet csak a »demokratikus erők« határozott jelenléte tart vissza attól, hogy kitörjön és pusztításhoz lásson. A jobboldal szegénygyűlölő, a jobboldal tanulatlan barom, a jobboldal veri a feleségét. Ahogy az egyik tábor mindent kisajátít, ami a nemzethez mint kulturális, nyelvi, történelmi és sorsközösséghez társítható, úgy einstandol ez az oldal mindent, ami modern, humánus, méltányos és jogkiterjesztő. E narratíva éppúgy átértelmezi az ész- és tényszerűség, valamint a morál követelményeit. Ami nem fér bele ebbe a világmagyarázatba és nem segíti elő az érvényesülését, az hülyeség, gonoszság vagy egyszerűen nem igaz. Nem a klasszikus értelemben vett politikai elvek és eszmények feszülnek egymásnak, hanem önterápiás csoportok identitásképző elbeszélései. Mindkét fél permanensen a végső, nagy összecsapásra készül (ez a krédók nagy harcában alapállapot); a túlélés ára mindkét olvasatban a másik fél veszte, s ennek egyetlen alternatívája létezik, a nemzethalál. És mert a tét hatalmas, most, sajnos, nem tehetünk engedményeket. »Minden vécéfotózás, rosszízű tréfa a Fidesz szekerét tolja« – ugye, ismerős?

S hogy ki fog győzni a végén? Természetesen senki. (Tessék, ez a prognózisom a 2014-es választásokra). Egy ideje úgy látom, ezekben az elbeszélésekben nem osztozni: ma ez a legnagyobb kihívás. Nem könnyű, mert mint minden nagy hazugság, ezek is tartalmaznak igazságmagvakat. Ráadásul e narratívákból kimaradni, úgy tűnik, rövid távon nem is »kifizetődő« politikailag – de annyi baj legyen.”