Kamatvágás csatazajban

„A jegybanki döntéshozók feltehetően inkább a hazai fejleményekre fókuszáltak, s az itthoni makrogazdasági alapokat tekintve sok változás nem is történt az elmúlt hónaphoz képest. Az infláció májusban bőven a jegybanki cél alatt maradt, a reálgazdaság teljesítményét tükröző havi adatokban ugyan kisebb javulás látszik, de a gazdasági növekedés mértéke továbbra is alacsony. Magyarán a piaci turbulencia picit már érezteti a hatását, de a magyar pénzpiacokat még nem bolygatta fel. Miért ne vághatott hát volna tovább a jegybank?

Nagy kérdés azonban, hogy innét kezdve mi lesz? Ugyanis bő egy hónapja jelentős változás zajlik a nemzetközi piacokon, amely óvatosságra kell, hogy intse a jegybankot. Az Egyesült Államok központi bankjának még csak a kommunikációja változott, mégis komoly piaci hozamemelkedést eredményezett: a szereplők kezdik beárazni, hogy vége az elmúlt időszak pénzbőségének. A feltörekvő piaci kötvények és devizák, többek között a magyar állampapírok és a forint, ezáltal nyomás alá kerültek, amit csak fokoztak a Kínából érkező negatív hírek. Vajon kifelé áramlik a tőke a magyar befektetési eszközökből?

A »bátrabb« magyarázat szerint a hazai fejleményekben egyfajta ütésállóság is kitapintható. Az állampapír-hozamok emelkedése ugyanis úgy történt meg, hogy közben a befektetők nem különösebben idegeskednek. A statisztika szerint a külföldi befektetők magyar állampapír-állománya a történelmi csúcs közelében van, vagyis az átárazódás nem járt tömeges eladásokkal. Mindenesetre a piac nagyjából kezdi kiárazni a további kamatcsökkentés lehetőségét, sőt ilyen környezetben nem pusztán veszélyes lehet a kamatcsökkentés további erőltetése, hanem középtávon a magasabb kamatszint is elképzelhető lesz.”