(Szombat esti posztmodern jeremiád)
Nézem ezeket a viszketeg, ebül jött fontosságérzetüktől dagadó keblű ifjakat, s azon gondolkodom, hogy mióta lett szitokszó más nemzetiségűnek lenni? Miért kéne megsértődöm, amiért valaki azt mondja, “te francia vagy”, esetleg “te japán vagy”? Hogyan tud úgy kinőni valaki az Isten markából, hogy azt higgye, ha rámondja embertársára, hogy ő nem magyar, hanem mondjuk hottentotta, masiniszta, lepkegyűjtő vagy épp turista, akkor azzal megsérti az illetőt. Hogyan lehet valaki annyira korlátolt, hogy ha a megsérteni vágyott illető nem sértődik meg, akkor lenézően ki is röhögjük, hogy: vazze, idióta, nem sértődött meg attól, hogy nem-magyarnak neveztük. Még egyszer: mióta szégyen nem magyarnak lenni?? Jaj annak a népnek, melynek ilyen ifjai vannak!
Jaj annak a nemzetnek, amelynek mércéivel ilyen gyerekek játszadoznak!