Alkotmányos kiegyezés, vagy kis megállapodás

„Engem a valóságos megállapodás, valóságos szereplőkkel érdekel, Kis és Hankiss előtt eszmei megbékélés és képzeletbeli szereplők képe lebeg. Előttem viszont Antall és Tölgyessy képe jelenik meg, akik legitim módon megválasztott pártjaik élén végiggondolták, hogy kinek mit ér egy MDF–SZDSZ-megállapodás a kétharmadosokról és az alkotmányos intézményekről. Előttem az olasz bal- és jobboldal kényszermegállapodása a példa. A választások kormányzásképtelenséget hoztak létre. Gyűlöljük egymást. Az országban káosz és gazdasági csőd következhet. Visszahívták Napolitano elnököt. Megegyeztek a Letta-kormányban, ahová beléptek baloldali és jobboldali politikai személyiségek, és a két nagy, valamint több kis politikai erő támogatja a kormányt. A megállapodást már nem Bersani és nem Berlusconi kötötte, de nem is Merkel és Steinbrück, hanem a sors.

Kedves Csaba, 2014 után tovább fogja utálni egymást valamennyi fél, de talán fegyverszünettel véget ér a háború. Az 1990-es fegyverszünetnek köszönhettük, hogy egyetlen párt se kérdőjelezte meg a választásokat, a felek elismerték 2002-ig egymás alkotmányos partnerségét. Ennek köszönhettük Göncz Árpád elnökségét, Hankiss Elemér televízió- és a te rádióelnökségedet. Az akkori fegyverszünetből következett, hogy a kormány kormányozhatott, és az ellenzékkel együtt alkothatta meg az önkormányzati törvényt. Ennek az átmeneti békének egyik legfontosabb következménye, hogy valamennyi parlamenti párt, több mint egy évtizedre elfogadta Antall külpolitikai doktrínájának hármas szabályát: célunk az atlanti és európai csatlakozás, felelősséget viselünk a határon túli magyarokért, és megbékítő szomszédságpolitikát folytatunk. Ha ilyen szintű megállapodásokra juthatnánk, mi is hihetnénk, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz.”