„Amikor ma a publicista (a „közíró”) a kétharmados kormányt védi, ahelyett, hogy hagyományosabb szerepében inkább talán ellenzéki sáncokat védene, akkor a hazáját és a nemzeti kultúráját védelmezi, mert belülről és kívülről is azt támadják eszelősen és minden méltányosságot nélkülözve.” Az idézet attól a Bíró Zoltántól származik, aki nemrég kapta meg a Miniszterelnökség szárnyai alatt induló Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatói posztját. Cinikus gonoszságnak tűnhet az állítás, de mintha Bíró ugyanezt a hetvenes évek derekán is mondhatta volna az akkori hatalom vonatkozásában. A Magyar Hírlap publicistája és az MDF korábbi elnöke ugyanis 1974 és 1980 között a Kulturális Minisztérium közművelődési főosztályának osztályvezetőjeként munkálkodott, a nyolcvanas években előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum megbízott igazgatójaként, majd az Országos Széchényi Könyvtár főmunkatársaként dolgozott. Bíró az MSZMP-nek is tagja volt, egészen 1988-ig, amikor pártellenes tevékenysége miatt többekkel együtt kizárták.
Bírónak az állampárti múltra vonatkozó kérdésre a most megjelent Heti Válasz-interjúban az volt az egyik válasza, hogy ha az MDF első elnökeként megfelelt, akkor valószínűleg a rendszerváltást kutató intézet élére is jó lesz. Sokak korábbi tevékenységét lehetne hasonlóan mentegetni, vegyük csak a kézenfekvő példát, a megboldogult Horn Gyulát – úgy tűnik, másoktól sem idegen a „na és?”-logika. Persze, Bíró Zoltán múltja azért nem ennyire sötét, de a minisztériumi osztályvezetők nem tartoztak a rendszer legnagyobb elnyomottjai közé. Az interjúban Bíró egyfajta MSZMP-n belüli harmadik utasságot vázol fel, mely a népi mozgalmat magukénak érzők útját jelentette. „Ezzel kockázatok jártak: engem legalább háromszor állítottak fel a munkahelyemről” – teszi hozzá az egykorvolt politikus.
Bíró MSZMP-s elkötelezettségéről mások is beszámolnak. Révész Sándor így írt a Népszabadságban Bíró kezdeti MDF-es törekvéseiről: „A Bíró Zoltán által képviselt irányzatnak az volt a meggyőződése, hogy a rendszerváltásnak a legkevésbé sem az állampárt hatalmának felszámolásán, hanem az állampárton belüli és kívüli »népi erők« összefogásán kell alapulnia.” Nyáry Krisztián pedig ekként számolt be első találkozásáról Bíróval: