Bayer Zsolt szellemi atyja

„Talán még emlékszünk arra a januárban kirobbant vitára (lásd: Gyöngyösi–Bayer–Orbán), amelyet a »Békemenet« frontemberének és a Nemzeti Vezető örök barátja, Bayer Zsolt Ki ne legyen? című írása kiváltott. Ebben olvashattuk a következőt: »A tények pedig ezek: a cigányság jelentős része nem alkalmas az együttélésre. Nem alkalmas arra, hogy emberek között éljen. A cigányság ezen része állat, és állatként viselkedik. Akkor és azzal akar üzekedni, akit és ahol meglát. Ha ellenállásba ütközik, gyilkol. Ott és akkor ürít, ahol és amikor rájön. Ha valamiért ebben akadályoztatva érzi magát, gyilkol. Az kell neki, amit meglát. Ha nem kapja meg azonnal, elveszi és gyilkol. A cigányok ezen része bármiféle emberinek nevezhető kommunikációra képtelen. Leginkább tagolatlan hangok törnek elő állati koponyájából, és az egyetlen, amit ért ebből a nyomorult világból, az az erőszak.«

Ahhoz, hogy ezen szellemiség forrását és gyökerét megtaláljuk, természetesen a múltba, mégpedig a Horthy-korszakba kell visszamennünk. 1940-ben vagyunk, amikor az Alaptörvény hitvallásként is értelmezhető preambuluma szerint még teljes az önrendelkezés. Tehát ennek égisze alatt tombol az »őrségváltás«, vagyis a zsidóknak törvényi úton való kiszorítása a gazdasági életből az »őskeresztények« javára. Mai nyelvre lefordítva: a konkurencia felszámolása és a piac újraosztása (lásd föld-, trafik-, körvonalazódó patika- és még ki tudja miféle mi mindenféle mutyi a jövőben).”