Érvek Belgium mellett

„Az első fontos érv a belga egység mellett, hogy a teljes önállóság valójában egyik nemzeti közösségnek sem érdeke. Ez furcsának tűnhet, de a flamandokkal beszélgetve érzékelhető, hogy a teljes függetlenség kapcsán inkább szkeptikusak. Flandria, önálló nyelvi és területi régióként gyakorlatilag már ma is kvázi-önállósággal rendelkezik belpolitikai, gazdasági és kulturális területen. Az önálló flamand állami- és külügyi – már ma is van a belga nagykövetségeken Flandriának saját képviselete – költségvetési és társadalombiztosítási intézményrendszer megteremtése óriási befektetést igényelne és valószínűleg nem is hozna minőségi változást. Jelenleg a flamandok kiválóan tudják érvényesíteni érdekeiket a már működő belga politikai intézményrendszerben és egy önálló struktúra felállítása valószínűleg nem túl sok hozzáadott értéket jelentene. Noha Vallóniában is vannak radikális, az önállóságot hangoztató csoportok, mégis megállapítható, hogy ez inkább veszteség, mint nyereség lenne Vallóniának. Különös tekintettel arra, hogy ezzel elesnének azoktól a konkrét és közvetett gazdasági előnyöktől, melyeket a gazdaságilag igen erős Flandria jelenléte biztosít. Vallónia kvázi-önállóságát minden bizonnyal nem cserélné el senki egy igencsak bizonytalan önálló állami létre. A kis német közösség számára pedig egyenesen létkérdés Belgium fennmaradása, hiszen megszűnése esetén bizonyosan elveszítenék a sok szempontból irigyelt, privilegizált helyzetüket.

Másodsorban nem szabad azt sem elfelejteni, hogy Brüsszelt egyszerűen nem lehet elosztani. Brüsszel nem csak egy főváros, hanem mindkét nemzeti közösség történelmének integráns része. Emellett a fontosabb belga állami és kulturális intézmények is itt találhatóak és egyszerűen elképzelhetetlen, hogyan lehetne például az Operát vagy az Alkotmánybíróságot ketté- vagy felosztani. Brüsszel valójában Belgium szimbóluma, mindkét nagy népcsoport munkáját és teljesítményeit magába olvasztotta, és a történelmi és érzelmi kötődés miatt lehetetlen méltányosan hozzácsatolni valamely jövőbeli önálló államhoz. Az pedig borítékolható, hogy Brüsszel kérdésének rendezéséig a szétválás nem valósítható meg.

Harmadrészt azt is érdemes figyelembe venni, hogy Belgiumban olyan társadalmi folyamatok is zajlanak, melyek nem veszik figyelembe a különféle régióhatárokat. Társadalmi dinamikák és belső migráció szempontjából Belgium még mindig egységes tér, ezt jól illusztrálja a francia anyanyelvű lakosok kiáramlása a Brüsszel körüli flamand térségbe, vagy a flamandok lassú mozgása a flamand-vallón nyelvhatár másik oldalára az ingatlanárak óriási eltérése miatt. Azaz, minden hivatalos igyekezet ellenére sem homogének az egyes nyelvi régiók, több helyen is keveredik és békésen együtt él a francia és flamand nyelvű lakosság, és az esetleges súrlódásokat csak a politikusok igyekeznek választások idején felnagyítani. Azaz, a kétnyelvűség, a belga identitás a mindennapok szintjén még mindig létezik és fontos integratív tényező.”