A kiegyezések népe jottányit enged a 48-ból

„A majdani kiegyezés lényegét alighanem az arról szóló egyetértés alkotja, hogy az orbáni rendszer szellemi hagyatékának, illetve gyakorlati alkotásainak alapelemeit kell újragondolni. Ebben pedig szerintem lehetővé kell tenni a fideszesek (Orbán mai hívei, majdani kritikusai) részvételét. Sokan kérdezik, hogy ebben a folyamatban kell-e majd teljesen új Alkotmányt (Alaptörvényt) létrehozni. Úgy gondolom, ebben követhető a 89-es példa, vagyis a jelenlegi Alaptörvény meglehetős alaposságú átírása. 1989-ben egy pártállami alkotmányt is át lehetett lényegíteni a demokratikus jogállam alapvetésévé (tudjuk, csak annyi maradt az eredetiből, hogy »Magyarország fővárosa Budapest«), meg lehet ugyanezt tenni ezzel az orbáni pártalkotmánnyal is. Nem ez a fontos, hanem a tartalom. A rendszer leváltásának szimbóluma lehet, ha nem keresünk görcsösen valami szimbólumot. Orbán számára szimbolikus jelentőségű volt, hogy egy nevéhez és »uralmához« köthető alaptörvény foglalja jogi keretek közé az országot – a demokrácia híveinek ez ne ezért és ne így legyen fontos.

Ha egy demokratizálási folyamatnak megvannak ezek az alapfeltételei, az elmúlt években kiépült struktúrákat az élet minden területén apránként át lehet majd alakítani. Az államosított-központosított iskolarendszerből néhány nyugodt lépéssel vissza lehet térni az iskola, a tanárok autonómiáját tiszteletben tartó oktatási szisztémához. Lehet, túlzott naivitás részemről, de szerintem lehet vakablakhoz hasonlóan átlátható közbeszerzési rendszerrel elejét venni a »mutyizásnak«, a meglévő trafikengedélyek mellett olyan további pályázatot kiírni, amely ellensúlyozza a politikai elfogultságból fakadt monopolhelyzetet stb.

Fontos, hogy e »műtétek« minél kevésbé fájjanak, ne okozzunk a majdani gyógyítással nagyobb sebeket, mint amelyeket orvosolni szeretnénk. De az Orbán-rendszer valamennyi »termékére« általános szabályt alkalmazni aligha lehet, lesz, amit majd lehet »farigcsálni« és lesz, amit teljesen újra kell alakítani, viszont mindezt csak a maga konkrétságában lehet majd újragondolni. A vezérfonal alighanem az lesz, hogy mi az, ami alapjaiban önkényuralmi természetű és mi az, aminek csak a következményei lehetnek azok.

Orbán Viktor egyszer kijelentette, hogy 1989 előtt ő nem a rendszer, hanem a rendszert képviselő személyek ellen harcolt, s ezt ma alighanem nagyon komolyan is gondolja. Ezt a szemléletet is meg kell haladni annak, aki majd jogállamot akar újraépíteni Magyarországon. A demokratáknak nem személyeket, hanem szemléletet kell váltani, vagyis én nem hiszem, hogy a rendszer által az utóbbi években pozicionált fideszesek mindegyikét le kell majd váltani vagy ellenük kell »igazoló eljárásokat« folytatni, nem.”