Lukácsy György kérdésének, hogy a zsidó Bernstein és a wasp Woodward közötti kulturális különbségek hogy hogy nem akadályozták meg a közös munkát, semmi értelme nincsen.
„Az, amiért ezt az egészet elkezdtem, az egyébként rendszeresen olvashatatlan Heti Válaszban készített kivételesen olvasható interjú és az abban feltett egyik kérdés az interjúalanynak, Carl Bernsteinnek, akiről persze mindenki tudja, hogy a Watergate botrány egyik kirobbantója volt, az azóta jószerivel halott oknyomozó és komolyan vett politikai újságírás, ahogy mondani szokás, nagy öregje. Lukácsy riporter kérdése egy dokumentumfilmre hivatkozik: »Igen, ebben úgy jellemzik párosukat, hogy ön a »radikális liberális zsidó«, Bob Woodward pedig a »fehér, angolszász protestáns«. Hogyan tudtak együtt dolgozni ilyen különböző kulturális háttérrel?«
Nekem némi nehézségembe került felfognom a kérdést, de láthatóan Bernsteinnek is, az újságíró pedig láthatóan nem érti, mi a baj vele. Bizony az, hogy csak Magyarországon van értelme, egy olyan közegben, amilyenről idáig volt szó. Bernstein civilizált módon, kicsit, mintha egy másik égitestről beszélne hozzánk, elmagyarázza, hogy »mindketten nyitottak voltak... olyan volt, mint egy házasság... nem számított a kulturális különbség... és én egyébként sem vagyok liberális, a szüleim inkább balosak voltak, kommunisták.« Aha, mondaná az egyszeri magyar, annál rosszabb. »De az inkább az európai szociáldemokratákra hajaz« – így Bernstein. Cöcö, mondja a magyar. A komcsi az komcsi, mi csak tudjuk. De Bernstein rendíthetetlen: »Ha a ... párosunkat ideológiai jegyekkel próbáljuk leírni, hibát követünk el.« Na, na, mondja a magyar, ki beszél itt ideológiai jegyekről? Egy zsidó és egy nem-zsidó között? Mi ebben az ideológia? Bernstein mintha meghallaná, persze botfüllel: »...a politikai ízlésünknek semmi köze ahhoz, hogy újságírók vagyunk (.... és közös célért dolgoztunk)«. Dicséretes, félretették a különbségeiket. De van, amit nem tudnak félretenni.
Ebbe az abszurdnak tűnő, de sajnos teljesen plauzibilis szövegértelmezési gyakorlatba azért vágtam bele, hogy érzékeltessem: mivel nem egy protocivilizációs fokon álló, nekünk makogó afrikai bennszülött és egy nekünk Hegelhez hasonlóan rizsázó heidelbergi magántanár között kellett kapcsolatot létrehozni Nixon ellenében, az újságíró kérdésének, hogy a zsidó Bernstein és a wasp Woodward közötti kulturális különbségek hogy hogy nem akadályozták meg a közös munkát, semmi értelme nincsen, továbbá megkérdőjelezik, hogy az újságíró érti-e egyáltalán, hogy jött létre a civilizáció, a kultúrák közötti kapcsolatrendszerek és – eleve – az emberek egymásnak küldött mosolya.”
A Fidesz EP-képviselője szerint súlyos alkukat kötött a Tisza Párt vezetője Brüsszelben, miközben furcsamód nem indul nyomozás a nevével összefüggésbe hozott bűncselekmények kapcsán.
Jeszenszky Zsolt egy hosszabb írásban megemlítette, hogy édesapja sajnos sátáni erőket szolgál.
Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ellenséges vonalak mögé (ATV) is bemerészkedtünk a kormányzati szempontból legnehezebb témával (egészségügy).
Számomra egyértelmű, hogy nem elég, ha írok és beszélek az elnyomott kisebbségekért, a jelenlétemmel kell demonstrálnom, hogy innen tovább csak a testemen át.
A publicista és újságíró a Mandinernek többek között kifejtette véleményét Magyar Péterék vagdalkozásairól, a Tisza Párt adatszivárogtatási botrányáról, valamint arról is beszélt, milyen kampányra számít, és hogyan tudja majd a jobboldal eredményesen felvenni a kesztyűt a következő hónapokban.
A tiszás szimpatizánsokat osztályozó és olykor becsmérlő megjegyzésekkel illető listáról több személy is megszólalt a Magyar Nemzetnek.
A fővárosi helyzet világosan mutatja, hogy a Tisza és a Fidesz már ráfordult a választási kampányra.
