Játssz egy kicsit a tűzzel!

„Az ijesztő újdonság, hogy a mai tüntetés résztvevőit nem politikai rokon-vagy ellenszenek, s nem is elvont eszmék vitték utcára. Hanem a szimpla elkeseredés. 1989 óta ez volt az első olyan – éppen, hogy csak, de mégis – zavargásba torkolló megmozdulás, amely mögött semmilyen ideológiai tartalom nem volt. A devizahitelek alkotják ugyanis az ország legnagyobb szivárványkoalícióját. Az egyetlen dolog, amely összeköti őket, az reménytelen, elkeserítő helyzetük. Ám ez bőven elég lehet ahhoz, hogy a mai balhé csak nyitánya legyen egy sokkal nagyobb rebelliónak.

Ezek nem skandálgatós, zászlólengetős tüntetések lesznek, ahol a tömeg a jól kiorbánozza, gyurcsányozza, fasisztázza, vagy zsidózza magát, aztán szépen hazamegy. Már nem lesz hova hazamenni. Mert a házat már elvitte a bank. És nem lesz mit veszteni. Mert nincs már munkahely, nincs már vállalkozás, akkor meg kit érdekel, ha le is csuknak? Félteni sincs már mit. Nincs már család sem, a gyerekek a nagyinál élnek, az asszonnyal gyűlölik már egymást, meg ezt az egész rohadt, nyomorult életet. Nincs remény, nincs jövő. Semmi sincs, csak a két, ökölbe szorult, puszta kezük. És azzal nem lehet sok mindent kezdeni ugyan, de pár dolgot igen: kirakatot betörni, felgyújtani a milliárdos bankár autóját, szétloccsantani a fejét, ha épp benne ül, vagy felhúzni egy lámpavasra. Ma ezt egyelőre még csak jelképesen tették meg – de elég ránézni a végső elkeseredésbe torzult arcokra, hogy lássuk: a rongybabák helyére nagyon hamar hús-vér emberek is kerülhetnek.

Hopp-héj, játssz egy kicsit a tűzzel! – dúdolgatja magában Szász Károly uraság a bőrfoteljében ülve. Ezt a nótát most kéne befejezni, amíg van rá idő. Mert ez a nyár forró lesz, és könnyen lángra kaphat a magyar ugar...”