Már nincs sok idő hátra: most kell kezünkbe venni a sorsunkat

Fontos kérdésben kéri ki a magyar emberek véleményét a kormány.

Kiszállok. Leimádkozom a korlátról. Leszáll. Rámnéz, én is rá.
„Hihetetlen napom van: megyek át autóval Pestről Budára, és azt látom, hogy egy ember a híd korlátján sétál. Lefotózom, azt hiszem, hogy viccel. De idővel már olyan részre ér, ahol ha bal oldalra leesik, szerintem meghal. Kiteszem a vészvillogót, mögöttem megáll a forgalom. Kiszállok. Leimádkozom a korlátról. Leszáll. Rámnéz, én is rá. Aztán meghajol és azt mondja: "Köszönöm!" Majd elsétál Pest irányába.
Megyek tovább, hazafelé. Most éppen köpni-nyelni nem tudok...”