„Ennek a történetnek nem is a magát már régen kabarészereplővé züllesztő intézmény a főszereplője, hanem Kovács Ákos. Tudniillik ő azon művészek egyike, aki politikai rendezvényeken többször föllépett, s sokat énekelt arról, milyen világot képzel el, s milyet nem.
Akkor most mondhatna valamit. Például azért, mert közpénzt kapott. Nem tudjuk mennyit, de azt igen: a közösségi kasszából fizetik ki. Ha az évek óta Muppet-show kompatibilis tevékenységet folytató MTVA hallgat is, ő beszélhetne. Pont azért, hogy más legyen, mint eddig volt.
Ha olyan szerződést kötött, aminek nyomán korrekt összeget kap a munkájáért, ha nem eszement pénzt utalnak át neki, aligha van oka a némaságra. Nyilván mindenki tisztában van azzal, hogy Kossuth-díjas előadó az üzleti partner, azaz senki nem hiszi azt: három kiló paradicsom a meló ára. Akár az is elég lenne: tőle mehet az adat.
Főként, mert Kovács Ákosnak most nagyobb a tét annál, mint amennyi a bankszámlájára érkezik. Nem mi találtuk ki. Ő mondta: Nincsen más, csak a hit és a dac, / A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz.”