Hadházy Ákos szomorú világa

„Hadházy Ákos nagyon nagy kárt okozott a pártjának. Nem tudja ugyan, de a lényegét leplezte le, annak a habarcsnak az összetételét tárta a nyilvánosság elé (a maga módján), amelyre úgy vigyáztak mindig is a Fidesz kis- és nagyvezérei, mint a Zwack az unikum receptjére. Egyre jobban szivárog ugyan a betonfal, egyre több fideszes beszél ki, de amíg név nélkül teszik, kit érdekel. Addig minden belülről származó információ elintézhető azzal, hogy ez csak a hazaáruló balliberális sajtó rágalomözöne. És hosszú távon sem tesz jót a pártjának, mint reméli, mert az Orbán által ezerszer átrostált vezetők közt és a vezetők által ezerszer átrostált tagságban nemigen maradt még néhány pártsejtre való ember sem, aki értené és helyeselné Hadházy purifikátori módszerét.

Hadházy Ákos nagy kárt okoz önmagának is. Nem azért, mert előbb-utóbb menesztik. Hanem azért, mert szemellenzős és naiv párthűségével, vagyis épp ezzel, hogy azt hiszi, ha kitálal, azzal segíthet a pártjának, megfosztja magát attól a lehetőségtől, hogy valóban erkölcsi lényként kilépjen a Fideszből. Erkölcsi lény egyszerűen nem maradhat meg egy ilyen pártban, amilyennek ő – minden mentegető mondata ellenére – a Fideszt leírta. S így megfosztja magát attól a lehetőségtől is, hogy alakítson egy neki tetsző, az ő normái szerint erkölcsös és a haza javáért az ő normái szerint munkálkodó konzervatív pártot.

Bár nem vagyok biztos benne, hogy a régóta várt és hiányolt magyar konzervatív pártot olyan embereknek kellene megalakítaniuk, akik önmaguk jellemzésére és konzervatív elkötelezettségük bizonyítására a dédapjuk által szerzett vitézi címet, a református lelkész apát és a saját kántorságukat hozzák fel érvként. Hogy világos legyen: Hadházy Ákossal nem az a baj, hogy vitéz és kántor, hanem az, hogy ezt tartja a legfontosabbnak elmondani önmagáról. Olyan hívószavakat, amelyekkel ismét csak a saját vezére hamis világához és ideológiájához igazodik.”