„Ők: szabadon választják az élet feltétlen tiszteletét, nem pedig olyan törekvéseket támogatnak, mint az eutanázia.
Én: az ember, a személyiség tiszteletét választom szabadon. Ebből következően tisztelem például a nő jogát arra, hogy eldöntse, akar-e gyereket vagy sem. Tisztelem a haldokló akaratát, hogy akar-e az élet feltétlen tisztelete jegyében még néhány hetet-hónapot szenvedni, vagy szeretne emberhez méltóan meghalni. De mondjuk tisztelem a pedagógus foglalkozású embert is, és nem akarom karámba terelni, hogy állami etikai szabályok diktátuma alá helyezhessem. És tisztelem a választópolgárt is, tehát semmiképp sem akarnám kijátszani a szabad döntését holmi cseles választójogi szabályokkal pusztán azért, hogy hatalmon maradhassak, és még további négy évig diktálhassam neki az egyetlen helyes magatartásformát. Vagyis ők minden ponton megerőszakolják az ember szabadságát. (Megjegyzem: ha „az életet” tisztelnék, a Semjén nevű élőlény nem lövöldözne szórakozásból más élőlényekre.) (...)
Ők: az egészséges társadalom alapkövének a családot tartják, és nem a különböző alternatív együttéléseket.
Én: Vagyis megerőszakolják az ember szabadságát. Mindenkinek joga van ugyanis szabadon eldönteni, milyen kapcsolati formában él együtt egy másik emberrel. Az együttélés minősége nem a pap áldásától és nem az anyakönyvvezető pecsétjétől függ, és végképp nem az állam értékítéletétől, hanem az együtt élők egymás iránti szeretetétől, emberi hűségétől, ragaszkodásától.”