Szent magántulajdonok szeplős fogantatásáról

Ugye ismerik a mondást, miszerint ha a nagymamának kereke meg áramszedője lenne, akkor ő lenne a villamos? Úgy látszik, a szerénynek nem mondható, de a marketing szempontjából kiváló, és általában vitaképes tartalommal dolgozó Véleményvezér nem ismerte. Másnak nem is igazán tulajdonítható, hogy sikerült ennyire mellérúgni a labdát a Balettintézet ügyében (Orbán Viktor őszödi beszéde is lehetne). A keddi buszátadó után rögzített beszélgetés Orbán Viktor és Tarlós István között ugyanis minden volt, csak nem őszödi beszéd. A sztori röviden: a Balettintézet előtt elhaladva félmondatokat hallhatunk Tarlóstól arról, hogy a főváros nem tud mit tenni az üresen kongó szellempalotával, és erre Orbán Viktor biztatja, hogy adják be a javaslatot, majd csinálnak belőle törvényt.

Lehet, hogy van, akinek nem tetszik a beszélgetés stílusa, de a Véleményvezér ebbe a sztoriba egyenesen Orbán Viktor őszödi beszédét látta bele. „Amit az Orbán-kormány három éve folyamatosan tagad belföldön és minden nemzetközi fórum előtt, arra most beszélgetésükben egyértelmű bizonyítékot szolgáltattak.” De mégis mit tagad? Hogy ő a patás ördög?

Az őszödi beszédhez valami rendkívüli módon, belegebedésig titkolt terv kell, meg trükkök százai. Aki kicsit is ismerte a Fideszt, annak aligha volt kétséges, hogy a rendszerváltozás után a „kapitalizmus” jelszava alatt kialakult, legkevésbé sem piaci viszonyokba bizony bele fog nyúlni ez a párt. A magyar szabadpiaci gazdaság ugyanis jó néhány szektort tekintve a legkevésbé sem volt szabad és piaci, sőt, nem csak szektorok szerint, hanem területi alapon is fel-fel bukkantak sötét foltok, méghozzá meghatározó helyeken.

Az egyik ilyen meghatározó hely a komplett főváros volt. Azon belül is az egyik legsötétebb folt a VI. kerület.

De még ha teljesen normálisan, nem haveri kótyavetye után került volna ki a köztulajdonból a Balettintézet épülete, akkor sem normális, hogy Budapest egyik legfrekventáltabb helyén ott álljon leromolva, üresen, világ csúfjára. A közösség szétesését – nem csak a közös értékek, de a közös érdekek hiányát – is jelzi az ilyesmi. Az ilyen kiemelt helyeken, az ilyen műemlékek esetében a magántulajdon szentsége bizony nem érvényesülhet olyan korlátlanul, mint mondjuk egy alföldi külterületen, ahol mindenki olyan piramist építhet magának, amilyet akar, vagy otthagyhatja a tanyáját, oszt' jó napot. A műemlékek esetében alapból számos korlátozás vonatkozik a magántulajdonra, annak használatára.

A Balettintézet vajon tényleg olyan szeplőtelen fogantatású, szentté vált magántulajdon lenne? Idézzük az Index régi sztoriját

: „A Balettintézet vevőjét még azelőtt megnevezte a hatodik kerületi önkormányzat, hogy a cég egyáltalán létrejött volna, állítják az évek óta üresen álló épület megmentéséért kampányoló civilek. A civilek által idézett iratok szerint a céget csak ezek után, október elsején alapították, és 9-én jegyezték be. Az önkormányzat ugyanakkor két nappal korábban, már 7-én végleges döntést hozott az eladásról. A Balettintézet kálváriája 13 éve kezdődött, amikor a szocialista Borsány György vezette kerület a valós érték töredékéért, 220 millió forintért adta el a Pest frekventált pontján álló műemléképületet. A Balettintézet kálváriája 13 éve kezdődött, amikor a szocialista Borsány György vezette kerület a valós érték töredékéért, 220 millió forintért adta el a Pest frekventált pontján álló műemléképületet. Az épületet tulajdonló céget az épülettel együtt ezt követően megvette az izraeli Control Centers, amely 1,33 milliárd forintért kártalanította a kiköltöző lakókat, és fizetett még 220 milliót a szocialistákat követő fideszes vezetésnek a nyilvánvalóan irreális ár korrigálására. Az ingatlan egy újabb izraeli befektető után 2007-ben került a jelenlegi tulajdonosához, az Aquapura Hotels leányvállalatához. A portugál cég 7,5 milliárd forintért jutott hozzá az épülethez.”

Rég bevált fogás a Fidesz és Orbán fasisztázással kevert kádáristázása, és az egész ország megvető legyintéssel lekáeurópaizása. De lássuk már be, ebben az esetben (és számtalan másikban is) a kedves külföldi befektetők nézték madárnak a magyarokat, és a káeurópázás egy önbeteljesítő jóslattá vált. „A magyar miniszterelnöknek eszébe sem jut, hogy amennyiben egy külföldi tulajdonában lévő ingatlant szeretne az állam számára megszerezni, akkor azt mondjuk úgy tegye, hogy ad egy piaci ajánlatot az ingatlanra” – ajánlja a Véleményvezér.

Vajon nem az egykori befektetőknek kellett volna piaci ajánlatot adnia a köz tulajdonát képező ingatlanra anno?

Vajon azok a civilek is lábszagú, antikapitalista kelet-európaiak egytől-egyig, akik két éve tüntettek az épület előtt?

Nem minden piaci, ami annak tűnik. Lehetett volna magyar kapitalizmus is a rendszerváltás után, de az pontosan a „komprádor burzsoázia”, a posztkommunista hálózatok és azok privatizáció-korabeli machinációi miatt nem alakulhatott ki normálisan. Volt és van mit helyre tenni.