- Jó ezt hallani! Ha egy fiatal borász ismerősöd hozzad hasonlóan úgy döntene, nekivágna egy hasonló életnek, hasonló léptékű boraszatnak, mint a tied mit tanácsolnál neki? Csábítanád Mátra-aljára?
- Mindenképpen. Ha a dolog prózai oldalát nézem is, ár-érték arányban még mindig az egyik legjobb terület (vagyis olcsón lehet kimagaslóan értékes területeket vásárolni), ráadásul közel van a fővároshoz is. Gyakorlati tanácsom még egy lenne: ha nagyon kicsi a rendelkezésre álló tőke, akkor bátran gondolkodjon az első években területbérlésben is, - sok erre a lehetőség, hiszen sajnos nagyon magas a gazdák átlagéletkora, és így több mozgástér marad egyéb fejlesztésekre. Még egy hibát követtem el: mindent magam akartam csinálni, de ezt kétlaki életmód mellett nem bírtam, legalábbis két hektár környékén már nagyon nehéz...
Így kardinális kérdés, hogy legalább egy megbízható embert találjunk az adott faluban, aki akár csak egy-két napra be tud ugrani segíteni. Így nem kell egész évben minden hétvégén 200 kilométert vezetni. Viszont talán a legfontosabb tanulságunk, hogy ténylegesen volt értelme nagyon kicsiben, egyharmad hektáron is elkezdeni a szakmát. Ez még az állapot, hogy hobbi is maradhat (és akkor sem apasztja le akár egy átlagcsalád minden vagyonát), de akár ki is teljesedhet valaki ekkora méretben is, piacon, csúcsgasztronómiában megjelenő palackokkal.”