Köszönet a Nanénak

„Balavány György röviden és frappánsan, Béres Zsuzsa hosszan és hitelesen már bemutatták a Nane levél lényegét, nincs mit hozzáfűzni.

Mindazonáltal köszönet érte, mert ez a levél, amely - a régi jó szokáshoz illően - annyira nyílt, hogy épp csak a címzettnek nem küldték el, alkalmat ad arra, hogy elnézést kérjek azoktól, akik félreértették a blogposztomat. Nehezen, de el tudom képzelni, hogy volt olyan, aki pl. ilyen mondatokat »Van segítséged? Kivel tudod megbeszélni ezt az egészet? Talán nem haragszol meg, ha azt javaslom: üljetek le Marikával, és őszintén, mint két asszony, akik már sok mindenen keresztülmentek, egymás között beszéljétek meg: vajon tényleg jó ötlet hazamenni Józsihoz?« vagy a posztban mást valóban hibáztatónak, számonkérőnek, vagy más módon bántónak érzett, akkor azt sajnálom, és tőlük elnézést kérek.

Hozzám ilyen visszajelzés nem érkezett, épp ellenkezőleg: azok a bántalmazott nők, akikkel régóta kapcsolatban vagyok, azt jelezték, hogy pontosan értik a segítő szándékot és amit a címben is jelzett az írás, miszerint ez egy minden bántalmazott nőnek szóló írás és nem egy személyes levél Balogh feleségének. Természetesen nekem nem dolgom személyesen fordulni hozzá, nem is ezt tettem: én nem segélyvonal önkéntes, hanem képviselő vagyok, aki a legkülönfélébb eszközökkel küzd értük és más nőkért a parlamentben.

Újabb áldozatok is jelentkeztek, ezért is köszönet a Nanénak. Mindig megtisztelő, hogy bizalommal fordulnak hozzám, és a brutális történetek megosztásával segítenek megérteni ezt a gyötrelmet, amihez képest az én nyilvános kivégzésem inkább megmosolyogni való, annyira önleleplező. Sok erőt adtak az elmúlt napokban ezek a telefonon, emailek.

Köszönet illeti a Nanét azért is, mert kendőzetlenül mutatja be, milyen komoly gondot okozhat valaki, aki a civilek álláspontját következetesen képviseli a parlamentben, főleg, ha a cél érdekében, ó, minő borzalom!, a kormányzati szereplőkkel is szóba áll, egyeztet, lobbizik. Ha valaki kitartóan napirenden tartja a témát, és hol a nyilvánosság erejével, amikor annak van itt az ideje (az én Facebook oldalamról pattant ki a botrány Varga István elhíresült szavairól és így kényszerült a kormány lépni, mivel akadt egy miniszter, akinek nem derogált engem felhívni és tárgyalásokat kezdeményezni), hol a késő esti vitában a jelenléttel és érveléssel hol a háttérben lobbizással, nem tökéletes, de érdemi eredményt ér el, az bebizonyítja, hogy bizony lehet előrelépés, ha nem mondunk mindenre nemet, és mindig az ügyet és nem az (ön)érdeket nézzük. Az, hogy erre a munkámra egyetlen fél mondatot sem pazarol a levél, gyönyörűen mutatja be a valós szándékot. Értem én, persze. Mindenkit ki kell átkozni, aki átkiabál a szakadék fölött, hajlandó szóba állni "ezekkel". Ez mára fontosabb vallássá vált, mint az ügy.

Hogy ennek a konfliktusnak a gyökerei valójában hova nyúlnak vissza, azzal már tényleg nem fárasztanám az olvasót. Meg fogom írni, nőszervezetek levelezőlistájára, ahova az ilyen belső viták tartoznak.

A legfontosabb, hogy bár kompromisszumokkal és vért izzadva, de meg fog születni az első olyan önálló tényállás a BTK-ban, amely ebben a formájában is több védelmet fog nyújtani bántalmazott nőknek, gyerekeknek, férfiaknak, időseknek, fogyatékossággal élőknek, mint eddig a semmi. Engem azért küldtek oda a választóim, hogy ezt a munkát végezzem.

És persze, tovább kell csinálni: mindannyiunknak külön-külön és együtt is.

A jogalkotónak a törvény működésének rendszeres felülvizsgálatával és javításával. A jogalkalmazónak a helyes értelmezéssel és az egész jogalkalmazói köztudat formálásával, pl. azzal, amit a Nane is csinál, felvilágosítással.

Azokkal is, akik konkrét védelmet: ügyvédet, befogadó otthont nyújtanak, mint a Sorsunk-Jövőnk, azokkal is, akik arcukat adják, mint Jaksity Kata, és azokkal, akik cégként bevállalták ezt a kemény ügyet, mint az Avon.

És bizony, azokkal is, a Máriákkal és Terézekkel, és más áldozatokkal, akiket naponta brutálisan vernek, kínoznak, lelki terror alatt tartanak. És nekik is egymással, hiszen elmondhatatlanul fontos az áldozatok egymást segítő beszélgetése. Két meggyötört, sokat tapasztalt asszony, akik adott esetben akár ugyanattól a férfitól szenvednek, többet tud egymásnak segíteni, mint bármelyikünk. Talán nem tudják, de teszik, a női szolidaritás jegyében.”