Az iszlámkérdésről

„Lehet valaki iszlám vallású és a laicitás híve? Természetesen igen: ehhez csak azt kell, hogy ne tulajdonítson az iszlámnak felsőbbrendű szerepet, és ne erőltesse azt rá a társadalomra. Valószínűleg a probléma gyökere itt lehet: sokaknak egyszerűen felfoghatatlan, hogy lehetséges egyszerre iszlám vallásúnak és modernnek lenni. Ezzel persze az ördögi kör bezárul: így sosem lesz modern iszlám, tehát ki lehet jelenteni, hogy az »iszlámmal nem lehet együtt élni« Nyugat-Európa városaiban. Egyelőre itt tartunk: egy foulard-t hordó hölgy lényegében – nagyobb botrány nélkül – nem tud elindulni egy franciaországi választáson.

Mit mondhatnánk? Alighanem nem csak nekünk szembeötlő, hogy nem csak egy hit-, gondolkodásbéli-, társadalmi- és gyakorlati nézet- és szokásrendszer kerül itt célkeresztbe, hanem ahogy a klasszikus antiszemitizmus esetében, az ezeket a szokásokat vagy követő, vagy azokba egyszerűen beleszülető emberek! Ez megbocsáthatatlan még akkor is, ha igazunk lenne. Egy vallás bírálata lehet legitim, de ennek ürügyén a nép egy részének megbélyegzése sosem lehet az.
A XIX. század végi antiszemitizmussal való összevetés más, »szociális«, szempontból is tanulságos lehet. Franciaországban a korban ugyanis az antiszemitizmus elsősorban szociális ügy volt: a célpontjai (a frissen bevándorolt romániai, litvániai, lengyel zsidók) kétkezi munkások voltak, »idegenek«, akik lenyomták a béreket, elvették a munkát a franciák elől és így tovább. Azaz kor bevándorlói, arabjai, törökjei, »pakijai«, feketéi. Az idegengyűlölet mindig is a frissen érkező szegényeket sújtja mióta megszületett a »nemzet« fogalma. Hogy Franciaországnál maradjuk: a fővárosba érkező auvergne-ieket, bretonokat, olaszokat, lengyeleket, keleti zsidókat, spanyolokat, portugálokat, észak-afrikiaikat, feketéket. Igen, a rasszizmus mindig is a nép ópiuma volt.

És pár szó essen a mai európai antiszemitizmusról is, melynek ezen iszlám népesség lenne a hordozója. Egyrészt, ami kevésbé fontos: ma Európában a zsinagógák, zsidó temetők elleni támadások nem az »arabok«, hanem a neonácik művei. A rájuk mázolt szimbólumok neonácik, akik éppúgy utálják a mohamedánokat, mint a zsidókat (nem véletlen, hogy ma több iszlám temető meggyalázására kerül sor Európában, mint zsidóéra). Beszéljünk talán egyszer nyíltan: a mostani nyugati arab és fekete zsidóellenes érzületeknek a lehető legkevesebb közük van a klasszikus vagy a modern antiszemitizmushoz.”