Ráéreztem arra, hogy mikor milyen zenékre táncol a közönség, illetve a szettjeimhez sokkal több zenét meg kellett hallgatnom, amit egyébként nem biztos, hogy megtennék. Interjú.
„Öt év telt el a Local Broadcast és a Cannot Walk Fly Instead között, és a Light Leaks ugyancsak bő öt év után érkezik - ez véletlen, vagy nektek ennyi idő kell, míg kijön belőletek egy album?
Nem tudatos. Most, ahogy számolgatok, tényleg van ez az ötéves periodicitás. De ezúttal sem a lemez készült öt évig. A második albumnak nagyon akartunk egy külföldi otthont találni, ami nem volt egyszerű, mert olyan kiadót kerestünk, akiknek számítunk, ahol nem csak bekerülünk a Z betűhöz a katalógusukba. Végül a német Mole Listening Pearls-nél kötöttünk ki, akik lelkesek voltak és az album után több remix kiadványt is összehoztak. De mindezzel elment két év. Közben, nem sokkal a CWFI megjelenése után nekem volt egy időszakom, amikor új zenei áramlatok hatása alatt csináltam pár trekket, ebből lett aztán a Demon Superior projekt, ami felszínesebb, könnyűvérű elektrós tánczene volt. Készítettem néhány színházi és filmzenét is, illetve elkezdtem dj-zni, ami szórakozásnak indult - és még ma is az, viszont nagyon sokat tanultam belőle. Ráéreztem arra, hogy mikor milyen zenékre táncol a közönség, illetve a szettjeimhez sokkal több zenét meg kellett hallgatnom, amit egyébként nem biztos, hogy megtennék. De az igazi oka ennek a hosszú időnek az, hogy nekünk - nekem mindenképp - kell bizonyos idő ahhoz, hogy valós inspirációk érjenek, hogy ne instant impulzusokból csináljak lemezt, hanem a ténylegesen magamévá tett élmények formálják, valódi tartalommal, koncepcióval.
Milyen inspirációk értek ezalatt a fél évtized alatt, milyen zenékre kaptad fel a fejed?
Sokféle zenét hallgatok, néha követem az új megjelenéseket is. Újabban webrádiókat szeretek hallgatni, a BBC Radio One alternatívabb műsorait és Pete Tong műsorait, vagy a francia Radio Novát. Szeretem, ha véletlenszerűen találnak meg zenék, mert már unom a saját tudatos választásaimat. Hallok valamit, hú, ez micsoda és rögtön rákeresek, hogy ez nekem is kell. Vannak nálam sokkal komolyabb zenei szelektorok, akik mutatják az utat. Jó néha, ha engedi az ember, hogy hatást gyakoroljanak rá, mert van, hogy olyan műfajban találom meg azt a hangulatot, attitűdöt, amit keresek, amihez magamtól nem nyúlnék Az elmúlt öt évben egyébként érdekes zenei korszakaim voltak, amik sokkal gyorsabban lejátszódtak, mint korábban. Volt egy Motown-időszakom, persze ezt a hangzást korábban is ismertem, de ezúttal tüzetesebben hallgattam a kiadó dolgait, elég sokáig. Közben, és utána volt egy dubos korszakom, amikor nem voltam hajlandó olyan zenét hallgatni, ami hagyományos dalszerkezetre épül, csak a lüktetés jöhetett szóba, ez egészen a minimal technóig fajult. Techno bulikba jártam és élveztem, hogy sokkal nagyobb ívekben, folyamatokban gondolkodnak, hogy nem a hangszerelés és a dalforma a lényeg, hanem egyfajta tudatalattihoz való közelebb kerülés.”
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Az utolsó napok Tokióban, búcsú a felkelőnap országától és az évadtól, a sorozattól.
Nyíltan elmondta a rapper, mi számít igazán az életben.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
A The Economist tudósítója előre leegyeztetett beszélgetések helyett sorra lemondott találkozókkal szembesült Budapesten.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Súlyos belső feszültségekről, válasz nélkül maradt jelzésekről és a közösség kihasználásáról beszélt az ATV-ben Csercsa Balázs. Szerinte egyre nagyobb szakadék tátong a Tisza Párt köré szerveződött támogató közösség és a párt valós működése között, és így nem látja biztosítottnak a valódi rendszerváltást.
Nagy ára lenne, ha megvalósulna a Brüsszel által kiadott ukáz.
