„Az elmúlt évtizedekben világossá vált, hogy a kortárs politikai társadalmaknak olyan problémákkal kell szembenézniük, amelyek nemzetállami szinten nem orvosolhatók. Az Európai Uniót is a globális szintű kihívásokkal való megbirkózás igénye hívta életre: többek között az, hogy a rivalizáló kis nemzetgazdaságok a globális gazdasági versenyben elveszítették versenyképességüket. Elméleti szempontból ezért felmerül a kérdés, hogyan tudunk megfelelni a leírt erős demokratikus elvárásoknak egy olyan helyzetben, amelyben a demokrácia letéteményeseként még mindig a nemzeti parlamenteket és nyilvánosságot tartjuk számon, de világos, hogy a globális problémák megoldásához államok felett megszülető döntésekre is szükség van. Lehetséges-e olyan összeurópai demokrácia, amely magasabb szinten orvosolja a globális problémákat?
Habermas a 2012-es német jogásznapon tartott előadásában e kérdést vizsgálva egy Rousseau-t idéző érvvel szállt szembe. Az érv szerint a kisebb politikai társadalmakban minden körülmények között nagyobb lehetőség van az önmaga életfeltételeit befolyásolni képes polgárság önszerveződésére, mint egy nemzetek feletti konstellációban. Mivel a felvázolt demokráciafogalom értelmében a demokrácia térhódítása az ésszerű önkormányzás lehetőségének növekedésén mérhető, a kis nemzetállamokat potenciálisan demokratikusabbnak kell neveznünk, mint a nemzetek feletti szerveződéseket.