Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Gyurcsány Ferenc nem érzi, hogy itthon az egyház gondja nem a pedofília, hanem a pécsi püspökség sikkasztási ügyeihez hasonló esetek.
„Egy modern egyház számára sok más is komoly problémát jelent, adott esetben sokkal durvább bűncselekményekkel kell szembenéznie. Például ilyenek a pénzügyi csalások, a papi alkoholizmus vagy akár a gyilkosságok – amelyek előfordulhatnak. Még érdekesebbek a hitviták, amikkel ebben az évezredben meg kell küzdeni, és nem hagyhatóak rá a világi törvényhozásra, mert ezek valóban az egyház, és nem egy-egy tagjainak a hibáit tárják fel, hanem egy sokkal nagyobb egészét. A pedofília folyamatos előrángatását így nem lehet másnak tekinteni, mint egy elvakult keresztényüldözésnek, mert van baj szakajtóval, ezért sem kéne mindig ugyanazt felhozni okkal vagy ok nélkül.
Gyurcsány Ferenc ezzel azonban mit sem foglalkozik – hittantanári ambícióinak engedve – veszi a bátorságot, hogy becsületről és fedhetetlenségről írjon gondolatokat egy főpásztornak, teszi ezt, a már fent tárgyalt, legnagyobb közhellyel. Mert Gyurcsány Ferenc nem érzi a dolgok súlyát, nem érzi azt, hogy mikor kell kivonulni egy ország politikai életéből, és nem érzi azt sem, hogy itthon az egyház gondja nem a pedofília, hanem a pécsi püspökség sikkasztási ügyeihez hasonló esetek, továbbá azt a súlyt sem érzi, hogy ő pontosan milyen jogalapon is kéri számon bárkin is az elszámolhatóságot és a nyilvánosságot?
Egyetlen egy módon tudom csak megközelítőleg is elfogadni a levelét, ha ezt pusztán abból a célból tette közre, hogy mindenki lássa elköteleződését a hitügyek kérdésében. És így javítsa saját esélyeit, hogy a kötelező hit- és erkölcstan oktatásban, mint tanár részt vehessen. De azt, hogy ő beszéljen bármiről is morális síkon, még mindig elfogadhatatlannak tartom, pusztán azért értem meg, mert elhiszem, ha karriert lát benne.”