„Mi nem egy pályán játszottunk Szalai Annamáriával: ő hatalomtechnikus volt, abban az egyik legjobb. A szakmai érvek az ő szemében eszközt jelentettek. Amikor az ORTT-ben Majtényi László mellett dolgoztam, tapasztaltam, hogy többször is Majtényival szavazott, ha az érdekei úgy diktálták, lelkesen hivatkozott szakmai érvekre, ha viszont nem ez vezetett a céljai eléréséhez, könnyen átlépett az érveken, a korábban általa hivatkozott gyakorlaton, akár a jogszabály betűjén is.
A 2010-es médiatörvényekkel nagyon sok olyat elért, melyekről mi évek óta írtuk a tanulmányokat és a koncepciókat. A média és a távközlés közös felügyelete egy konvergens hatóság keretében, hatósági rendeletalkotási jog, a médiahatóság és a versenyhatóság szoros együttműködése a médiapiaci eljárásokban. Ám ezek az eredmények egyáltalán nem a korábban megfogalmazott terveken alapultak, egyszerűen kiválóan szolgálták a hatalmi ambíciókat. Így azonban a naiv szakmai elképzelések a megvalósítás során szükségszerűen önmaguk torzóivá váltak. Szalai Annamária végül egy olyan rendszert álmodott meg, és hozott létre, amely minden korábbinál kiszolgáltatottabbá tette a médiarendszer szereplőit, és minden korábbinál szorosabbra fűzte a politikai és a gazdasági érdekeket. Mindezzel kiválóan szolgálva a Fidesz médiapiaci és nyilvánosságbeli hegemóniáját.”