Ha-Ha-ha! – második felvonás

„De mit is akarnak, kik is ezek a fiúk és lányok? Fel kívánnak lépni az önkény ellen – mondják –, amelyet az Orbán-kormány épített ki. Fel kívánnak lépni a diktatúra ellen, mert már – ha nem tudnánk – Magyarországon diktatúra van. Ja, és a diktatúra azzal épült ki »végképp«, hogy a negyedik alkotmánymódosítás életbe lépett április elsején, ami megszünteti az Alkotmánybíróság mozgásterét.

Eléggé meglepő módon jómagam is voltam fiatal, tettem/tettünk a főiskolán – ahová jártam a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején – néhány ellenálló lépést, lázadoztunk a főiskolai vezetés ellen, de ott azt nem sokáig tűrték, s választhattunk kirúgás vagy bent maradás között. Az ugyanis valóban diktatúra volt, ráadásul »puha« diktatúra.

Tehát megértő vagyok a fiatalok lázadásaival szemben. De a hülyeséget nem szeretem. Hülye módon lázadni nem érdemes. Attól nem leszünk nagy arcok, kedves barátaim. Ugyanis nézzük csak: önkény, diktatúra. Ezek nagyjából hasonló tartalmú fogalmak; a politológiai irodalom szerint a diktatúra vagy önkényuralom egy olyan személy vagy csoport uralma, amely felhatalmazás nélkül monopolizálja a hatalmat, döntéseinek nincs korlátja, megszünteti az ellenzéki kontrollt, nincsenek szabad választások, nincsenek szabadságjogok, nincs szabad sajtó, nincsenek hatalmi ellensúlyok, jogi és alkotmányos korlátok stb.”