Nem találtad meg a módját az átállásnak, nem sikerült felkészülnöd az új korszak új kihívásaira.
„Tudod, tisztellek, szeretlek, és pont ezért fontos a leveled. Olyannyira fontos, hogy szeretném, ha a sok mocskolódó kommenten kívül kapnál egy szakmabeli, higgadt, tárgyilagos reagálást.
Legfontosabb mondataidra szeretnék reflektálni, és megosztani gondolataimat.
»…nem dughatom tovább a fejemet a homokba. 15 lemez, számtalan rangos díj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet.«
Péter!
A fenti idézet kapcsán tényleg ne dugjuk a fejünket a homokba!
15 lemezről írsz. Tudom, volt olyan időszak az életedben, amikor jól fogytak a lemezeid – mint általában minden tehetséges előadónak. De azt is tudja az egész zenei szakma, hogy azok a típusú lemezek, melyek a nevedhez (is) fűződnek, tíz éve folyamatosan csökkenő számban keltek el. Az elmúlt öt évben, ha egy ilyen kiadványból megvettek 1500 példányt, az már óriási sikernek számított. Ez nem csak rád volt érvényes, hanem az egész szakma hozzád hasonló kaliberű és stílusú előadóira. A CD ipar összeomlott, ezt öt éve mindenki látja, tudja. Ennyi ideje készül az egész zeneipar átállni, megújulni, együtt élni az új kihívásokkal. Péter! Az, hogy a lemezek nem jelentenek megélhetési lehetőséget, nem új dolog, és nem csak téged érint! Legfeljebb annyiban érint téged jobban, hogy nem találtad meg a módját az átállásnak, nem sikerült felkészülnöd az új korszak új kihívásaira.”