Olcsó ország nem lehet sikeres

„Két, rendkívül tanulságos táblázatot közölt honlapján a német statisztikai hivatal. Az első az EU 27 tagállamának 2012-es, átlagos munkaköltségeit veti össze a magánszférában: ezek szerint a svéd dolgozók kerestek a legjobban, óránként 41,9 eurót, a bolgárok pedig a legrosszabbul, 3,7 eurót. A magyar versenyszféra 7,9 euróval 22. a listán, Észtország, Szlovákia és Csehország mögött.  

A másik táblázat a munkaerő (nem bér jellegű) költségei alapján rangsorolja a tagállamokat, vagyis aszerint, hogy a munkáltatónak 100 euró bruttó bér után mennyi közterhet kell fizetnie. Itt is Svédország vezet, ahol 51 euró közterhet fizet a munkavállaló, majd a hagyományos fejlettségi rangsorokhoz szokott szem számára meglepő káosz következik. Például a gazdag Hollandiában az adók és járulékok 30, Luxemburgban 16, Dániában 15 eurós kiadást jelentenek a munkáltatóknak 100 eurónként; Magyarországon 35, Szlovákiában 36, Ausztriában 37 euró a közteher. Az élőmunka terhe a legkevesebb - 10 euró - Máltán. (...)

Mi következik mindebből? Például az, hogy az állami elvonás aránya és a gazdasági versenyképesség (ennek következtében a jólét) nem függenek egymástól - nem a máltai gazdaság dübörög, és nem a svéd fuldoklik az adósságban. Az is, hogy a fizetési lista élén álló országok általában képzett (tehát drága) munkaerővel fejlett technológiát működtetnek, így nagy hozzáadott értékű, és drágán is piacképes termékeket állítanak elő.”