Emellett az amerikai védelmi ipar erős érdeklődése geopolitikai dimenziót ad a grönlandi projekteknek, különösen a kínai dominancia ellensúlyozása miatt. Trump egykori javaslata a sziget megvásárlására, az amerikai befolyás kiterjesztésére is leginkább erről szólt – bár Grönland autonóm státusza és a helyi akarat ezt a megoldást kizárja.
Eközben pedig Kína ritkaföldfémekre vonatkozó, a vámháborúval összefüggő exportkorlátozásai tovább fokozzák a versenyt, és miközben az USA dél-amerikai és ausztrál forrásokra támaszkodik, az ázsiai feldolgozás dominanciáját nyögi. Európában a zöldátmenet sürgeti a saját források kiaknázását, ám Grönland, bár Dánia társországa, mégsem „szűz terület”, hanem egy komplex geopolitikai terep, ahol dán, amerikai és kínai érdekek ütköznek.
Hazai hatások
Mindemellett Európa, beleértve Magyarországot, sokkal gyorsabban építi ki az akkumulátoriparát, mint ahogy a saját nyersanyagforrásai rendelkezésre állnak. Ahogy szó volt róla, a grönlandi bányák legfeljebb a következő évtized közepén indulhatnak, ami azt jelenti, hogy a kontinens továbbra is a kínai finomításra és a dél-amerikai kitermelésre támaszkodik. Nem is szólva arról, hogy az akkugyári beruházások is kínai befektetőkhöz köthetők. Azaz bár a grönlandi remények a stratégiai autonómia illúzióját keltik, a valóságban csak a függőség stabilizálódik. Az EU hatalmas lítium- és ritkaföldfémigényének nem felel meg a lassú grönlandi felfutás, így a zöldátmenet továbbra is kockázatokkal teli marad. Mivel pedig még egy évtizeden át nem lesz érdemi kitermelés Grönlandon, nem érdemes abban bízni, hogy a zöldátállásban jelentősen csökkenthető a kínai függőség.