Az urak játszanak...

„Tóniban feltámadott a lelkiismeret. Miután lebukott, ahogyan az parlamenti padsorokban matat 400 rugós (és mellesleg irgalmatlanul ízléstelen) Louis Vuitton hátizsákjában, szépen fogta a kis tatyót, és feldobta a Vaterára – gyorsan világgá kürtölve, hogy a pénzt egy kilakoltatással fenyegetett családnak ajánlja fel. A licitet egy jó ideig Veres István »vállalkozó« vezette. (Most épp megelőzték, de de ma estig még behozhatja a lemaradást.) Az ő neve többek között a Citadella-botrány, és a reptéri fuvarozást maffia-módszerekkel kisajátító Zóna Taxi ügyéből lehet ismerős. No, meg onnan, hogy a kilencvenes évek olajbizniszes aranykorában ő is ott nyüzsgött Portik Tamás körül. Igen, ő az, aki Laborcz Sándor NBH-vezérrel vállvetve »bármit megtett volna«, hogy 2010-ben mégis, valahogyan az MSZP nyerje a választásokat.

Az online árverés jelenleg 1.100.000 forintnál tart, így a hírek szerint »több százezres« adósságot felhalmozó család minden bizonnyal megmenekül az utcára kerüléstől. Ugye, milyen csodákra képes Tóni és Pityu, a »polgári« playboy, és a ballibsi köztörvényes, ha összefognak? S közben mindenki jól érzi magát. A megnyomorított családanya talán még kezet is csókol nekik, mikor egy atyai mosoly keretében átnyújtják neki az adományt – s közben ők is remekül szórakoznak. Kell is a kikapcsolódás. Hofi óta tudjuk: nehéz egy sportág a pénzvadászat. Hát még, ha közpénzt hajt az ember a hazai korrupció sűrű, sötét erdejében. Kell a verseny izgalma, a licit édes feszültsége, s a végén a jóleső érzés – hogy ma kegyesek és könyörületesek voltak valakivel. S mi a pálya szélén lelkesen és elragadottan tapsolunk, míg az urak – játszanak. Velünk.”