Magyar Péter, az újságírók, meg a kínos emlékű Erzsi néni
Mit tenne kiélezett történelmi helyzetben? Jó lenne tudni. De még jobb lenne őt már elfelejteni.
Az első emlékem Sztálinról elég bizarr.
„Az elsö emlékem Sztálinról elég bizarr. 1949 őszén megnyitották az iskolának a háborúban megsérült és végre újjáépített tornatermét. Az igazgató ebből az alkalomból beszédet mondott. »Ezt a tornatermet Sztálin elvtárs küldte nektek!«
Nehezen bírtam ki nevetés nélkül, mert elképzeltem a postást, amint a hóna alatt cipeli a tornatermet. De pontosan tudtam, hogy nem szabad nevetnem. Sikerült, csak otthon meséltem el, mi történt. Nyolc éves voltam.
Milyen öröm, hogy legkisebb unokám, aki épp most harmadikos, mint én voltam akkor, mit sem értene ebből. Miért nem nevettél, nagyapa? Bizosan ezt kérdezné.
Tényleg, miért nem?
Nincs rá jó magyarázat. Szavakkal nem tanítottak ki a szüleim. A légkör. A felnőttektől ellesett szavak.”