„A részletekből pedig egy egészen ijesztő, A tanú című filmből megismert koncepciós eljárás képe bontakozik ki. Csakhogy ez nem paródia, nem filmszatíra, hanem a mai magyar valóság. Aki az ügyészek kedvében járva vallott, az szabadult az előzetes letartóztatásból, aki nem, az ült és kénytelen volt tűrni a börtönőrök vegzálását. (Most majd százmilliós kártérítést kap - persze a mi pénzünkből.) Hosszan sorolta a bírói indoklás, hogy miket nem hajtott végre az ügyészségi vizsgálat, pedig hasonló esetekben alapvető fontosságú bizonyítási eljárásokról volt szó. Ők azonban megelégedtek egyetlen ember másokra nézve terhelő vallomásával. Hát persze, nem olyanok voltak a körülmények, hogy ez ne tűnt volna elegendőnek... (...)
Ha jogerősen ugyanilyen ítélettel és véget a tábornok-per, szeretnék konkrét neveket látni. Azokét, akiket felfüggesztenek ügyészségi állásukból, s akik ellen eljárást indítanak hatalommal való visszaélés címén.