„A bizottsági elképzeléshez képest a tagállamok agrárminiszterei egy jelentős mértékben »felvizezett« megállapodás részleteit dolgozták ki még februárban. A Tanács verziója nagy szabadságot engedne az egyes tagállamoknak a környezetvédelmi feltételek megszabása terén, és arra is lehetőséget biztosítana, hogy a mezőgazdaság „zöldítésére” szánt támogatási összegek egy részét átcsoportosítsák a hagyományos, ilyen feltételeket nem szabó direkt kifizetésekhez. Az EP agrárügyi bizottsága által elfogadott verzió messzemenően figyelembe vette a tagállami szempontokat, kritikus megfigyelők szerint részben már csak azért is, mert az AGRI tele van a régivágású mezőgazdasági lobbi érdekeiért minden körülmények között kiálló olasz, francia és spanyol tagokkal. Sőt, egyesek e tagok közül saját maguk is a régi agrártámogatási rendszer közvetlen haszonélvezői.
A fenntarthatósági szempontok beépítése mellett és –ellen felhozott különböző szakmai (vagy lobbi) érvek mellett nem elhanyagolható a dolog politikai aspektusa sem. Az uniós költségvetés 44 százalékát felölelő agrártámogatási rendszer nem mondható éppen népszerűnek a nem mezőgazdasággal foglalkozó európai lakosság körében. A KAP óriási összegeket emészt fel, a teljes lakosság egy viszonylag szűk rétegét támogatja, miközben az agrárium még mindig óriási volumene ellenérre sem tartozik éppen a legdinamikusabban fejlődő ágazatok közé.
Éppen ezért a támogatási rendszer jövőbeni legitimálása szempontjából mindenképpen fontos lenne a fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontok beépítése. Egy nemrég készül felmérés tanúsága szerint a válaszadók 90 százaléka támogatná, hogy a kifizetéseket olyan feltételekhez kössék, mint a vízkészletek megóvása vagy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó technikák bevezetése.”