„Örök szerelem, ettől nem lehet elszakadni” – így vallott a visszatéréséről a Mandinernek az olimpiai bajnok
Szász Emese a decemberi országos csapatbajnokságon a gyermekei előtt léphet ismét pástra.
Programigazgatóként és zsűritagként látszólag „csupán” hat - igen nézett – show-műsor sikeréért kellene aggódnom, ám ennél jóval többről van szó. Interjú.
„Mire a legbüszkébb az eddigi intendánsi időszakból?
Sok mindenre. Például a Gasztroangyal, a Maradj Talpon!, vagy akár a Magyarország, szeretlek! sikerére, és persze sorolhatnám még azokat a műsorokat, amelyekre saját gyermekemként tekintek. De legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 2012-ben a Voltfólió médiadíjat két kategóriában is átvehettem, ugyanis mind a szakma, mind a közönség az M1-et tüntette ki bizalmával, így kaphattuk meg a legjobb tévécsatornának járó díjat. Most pedig itt a másik nagy kedvenc, A Dal…
Szívén viseli ezt a műsort?
Maximálisan! Programigazgatóként és zsűritagként látszólag »csupán« hat - igen nézett – show-műsor sikeréért kellene aggódnom, ám ennél jóval többről van szó: a győztes produkciót egész Európa megismerheti majd, és három percen keresztül az lesz a képernyőre írva: Hungary. Nem mindegy hát, ki és mivel válik hazánk zenei nagykövetévé.
Bár a dalok versenye zajlik, az előadók versengéséhez szokott publikum nagy része talán még most is énekes-olimpiának tekinti A Dalt. Nem tart ettől?
A Dal rendkívül összetett megmérettetés. Elsősorban persze szerzői verseny, de a legzseniálisabb szerzemény sem ér semmit karizmatikus, tehetséges előadó nélkül. Az igazán átütő produkció akkor születik, amikor a tartalom és a forma is tökéletes. Ilyen dalt keresünk, és - ha a nézőink is úgy akarják - meg is találjuk majd.”