1887 a bortörténelemben

„Szőlő és borfronton a küzdelemé a fő szerep. A hullámokban támadó filoxéra nagy területeket pusztít, de már látni a vész végét. Az oltványok telepítése és a szénkénegezés hatására lassan növekedni kezd a szőlőterület, de még távolról sem megoldott a helyzet. Egyre több a borhamisítás, csökken a borfogyasztás. Központi rendelet születik, főként a szegényebb szőlőbirtokosok érdekében, amely 15 forintban határozza meg a szénkéneg mázsánkénti árát. 1887-ben a parlament törvényt hozott a sör, bor és cukorfélék adózásáról, ami forgalmi adóként, hektoliterenként került kivetésre. Ez volt lényegében a ma is elhíresült chipsadó egyik őse.

A bevételből többek mellett a filoxéra elleni küzdelmet is támogatták. Az 1887. évi XLVII. törvénycikk a boradókról eképpen rendelkezett, figyelemmel a különböző piaci adottságokra: Budapesten hektónként 4 forint 46 krajcárt, Pozsonyban 4 forintot, a községek I., II. és III. osztályú termőterületein pedig 3 forint 35 kr., 2 forint 69 kr. és 1 forint 35 kr. adót szedtek be. A Magyaróváron megjelenő Mezőgazdasági Szemle 1887. évi júliusi számában érdekes írást olvashatunk a Teendőnk a borászat emelésére című cikkben, amely próbál rámutatni a technológiai fejlesztés szükségességére:

»....A szőlős gazda korántsem ily aggodalmas. Amint a szüretelést elkezdi, egyik kád a másik után telik meg szőlővel, tekintet nélkül arra, hogy az októberi hűvös reggel szedett szőlőből máskép indul meg az erjedés, mint a délben szedettből. A szőlőt megtapossák; a tehetősebb gazda szőlőmalmon megzúzza, legföljebb ha még ki is préseli; azután a törkölyt kifőzi vagy föleteti, vagy a trágyára hordatja. Ki figyel arra, hogy például a fehér szőlőnek a héjában van a legfinomabb zamat; ami a bort is legdrágábbá teheti? Pedig mindenki észreveheti, hogy ha egy muskotály szőlőszemet kiszürcsöl, utóljára – már a héjból – érezni csak a zamatját...«”