Simor András kurázsija

„Simor nyugodtan fogadott minden támadást, higgadtan, tárgyszerűen, nyilvánosan, a formális szabályokhoz és garanciákhoz ragaszkodva megválaszolt, megcáfolt minden vádat, nem jelentette fel minden héten az információra éhes nyugati sajtónak a magyar kormányt, mint némely elődei tették, ha hibázott, elismerte, és nem üvöltözött politikai támadásról, nem öntötte el a pulykaméreg, amikor a legaljasabb módszereket bevetve huszonhatodszor gyanúsították meg ugyanazzal, nem vágta rájuk a kormányülések vagy a bizottsági termek ajtaját, mondván, hogy ilyen emberekkel ő nem áll szóba többet, hanem tette a pozíciójával járó kötelességét. És mindenekelőtt: nem futamodott meg sem az első pillanatban, sem az utolsóban. Még akkor sem, ha néhány nappal a leköszönése előtt ismét ő áll a gátlástalan hatalmi bosszú célkeresztjében, és ismét vele üzen a fővezér mindenkinek, akit illet, hogy ha nem akar így járni, jobb, ha behúzza fülét-farkát.

Simor András szakmai munkáját nem tudom megítélni, nem érem fel ésszel. De emberi és közszereplői magatartása előtt kalapot emelek, és azt kívánom mindannyiunknak, hogy ez a rettenetes fideszes négy év (meg előtte az ellenzékben eltöltött nyolc) sokakat ébresszen rá arra, hogy sem élni, sem hivatalt vállalni nem érdemes és nem szabad másként, csak úgy, ahogy Simor András tette.”