Nincs miért itt maradni

„Újra Írországban élsz. Miért döntöttél úgy, hogy itt hagyod Budapestet?

A visszaköltözés nem hirtelen elhatározás volt, hanem egy többéves folyamat eredménye. Az, hogy az országban szinte minden téren, fokozatosan romlott a helyzet, rátelepedett az én mindennapjaimra is. Az elmúlt években az emberek és az ország életében beállt változások, valamint az azokat övező társadalmi, feszült melankólia szép lassan ültették el bennem a gondolat magvát, miszerint lehet ezt jobban, egészségesebben. Nekem pedig a lehetőség is adott volt: máshol.

Máshol miért, és főleg mitől könnyebb?

Zenészként szerencsés vagyok, mert olyan múltra tekinthetek vissza, aminek minden egyes mozzanatát büszkén felvállalom. Ám még így is, ha konkrétan huszonnégy éven keresztül minden egyes nap ezzel foglalkozik az ember, akármilyen felemelő dolog is ilyen szinten a zenében élni, előbb-utóbb ez is csak rutin - munkahellyé válik. Az utolsó időkben már nem tudtam új dalokat írni, úgy éreztem, képtelen vagyok őszintén megszólítani azt a réteget, akiknek a számaimat írtam.

Túl sok minden miatt kellett aggódnom zenészként, kezdve azzal, hogy milyen médiamegjelenéseink vannak, egészen addig, hogy mennyien lesznek majd a következő koncerten. Úgy éreztem, ki akarok lépni, szünetre van szükségem. Adni akartam magamnak egy esélyt, hogy újra teljes lélekkel zenélhessek.”