Szanyi Tibi és a verbalitás

„Kedves »Tibor«

A más f@szával veri a csalánt kocsmai megnyilvánulás, még az Ön által használt kissé módosított formában is egy televízióban – már ne tessék haragudni – a suttyó bunkók eszköze, nem pedig parlamenti képviselőké, akik szimpla eltartottak, az ország eltartottai, és mint ilyenek, minimum igényük kéne, hogy legyen a kulturált hangnem – bárhol. Ha hölgy társaságában trágár – és itt igen Kálmán Olgára, mint nőre gondoljunk –, az csak maximum az Ön választókörzetében jelent plusz feleseket a lakótelepi hánytatóba a haveroknál, a magyar társadalom jelentős részében minimum »Tibi, de paraszt vagy« jelzés értékű közbeszólást eredményez, igényesebb esetekben nyakast, lábbal. Persze ez utóbbi csak nagyon ritka esetekben engedélyezett és kizárólag szülő, vagy nagyszülő teheti meg nevelési célzattal. Ezt nyaklevesnek is hívták annak idején, senki nem halt bele, ám jó módszer volt arra, hogy minimális modort tanuljon. Én magam szívből sajnálom, hogy az Ön szülei és/vagy nagyszülei ezzel, Önnel szemben nem éltek, erre nekik igényük nem volt. Bár biztosan nem is gondoltak arra, hogy Ön valaha Magyarország Parlamenti képviselője lesz, így aztán teljesen feleslegesnek gondolták az Ön ilyen jellegű pallérozását.

Persze félre ne értsen, nekem nem fájnak az Ön megnyilvánulásai, mert tudom, hogy minden egyes szó, ami elhagyja az ajkait, csak erősíti a választókban a meggyőződést, hogy magukból soha többet. Mert ugye mit várhat el egy egyszerű választó attól, akinek a választékos, uram bocsáss, kulturált nyelvezet – ami nem mellesleg általános iskola hatodikjától minimum elvárás is lehet – kihívásokat jelent. Mondjuk ki nyíltan, semmit.”