A konzervatív választás: Bajnai

„Úgy vélem, konzervatívként a legkisebb politikai rosszat keresve nehéz mást választani, mint Bajnait. Szemet dörzsölve, tépelődve, fogat szíva, kezet tördelve, de mégis. Nem tűnik ugyan túl megalapozottnak ez a választás, különösen a programja híján, és egyelőre nem is élteti más, mint -- az LMP után másodszor -- az a remény, hogy nem lesz mindig így, ahogy van. Az is tudott, hogy a remény csalfa: amíg a nemzet adott, addig a jövőben sem lehet nagyon más a politikai valósága, mint az elmúlt huszonöt év átlaga, de talán lehet jobb, mint az elmúlt tíz évé, és lehet sokkal jobb, mint az elmúlt háromé. Elég hozzá, hogy egy politikai vezető ne a legrosszabbat hozza ki a népből, az átlagos rosszat tartsa féken egy intézményrendszerrel, és engedje, hogy a jó esélyhez jusson. Ebből kell kiindulni.

Orbán egy valamire való konzervatív minden megvetését kivívta az elmúlt három évben. Egy fikció (a tudatosan nemzetrontó baloldal) ellenében felforgatta az ismert világunkat, tette az erre való világos felhatalmazás nélkül, kiszámítottan és durván visszaélve a választók bizalmával, úgyhogy végül egy szűk forradalmi-pretoriánus klikk maga alá gyűrhette a társadalmat, kihasználva a demokratikus intézményrendszer gyengeségét és a kapitalizmus alacsony legitimitását tönkre tehette államát és gazdaságát, folyamatosan pusztíthat közösségi csatornákat, bevett életformákat, megfélemlítheti emberek millióit -- és nem átall mindezek után adminisztratív akadályokat gördíteni saját leváltása elé.”