Bázisdiktatúra, avagy Cicero, Sztálinka és a HaHa

„A Haha úgy döntött bekeményít, és Sztálinka ultimátumot adott: hagyjuk el a termet, és nem érdekli a jelenlévők mit akarnak, mert az lesz, amit ő mond. Az ellenálló »kormánybérencek« közül valaki felvetette, hogy szavazzák meg a kérdést a teremben ülők, elvégre ezt a HAHA elismeri legitim véleménynyilvánításként, de valahogy a bázisdemokrácia apostolai nem voltak vevők az ötletre. A hallgatók sértegetése, fenyegetése nem hozott sikert, ezért hívtak erősítést, és újabb tizenöt-húsz HAHA gárdista jelent meg a teremben. Végül az órát tartó előadó, hogy elkerülje a vita esetleges eldurvulását, elnapolta az előadást. A HAHA ezután elégedetten távozott.

Nem tűnik túl reálisnak számomra, hogy ez lenne a bázisdemokrácia, vagy egyáltalán a demokrácia bármely formája. Ez a színtiszta diktatúra megvalósítása volt kicsiben, ahol Sztálinka előadta a hallgatóságnak, hogy a demokrácia érdekében, a jövő védelmében kötelező megjelenniük a Hallgatói Hálózat szabad, demokratikus fórumán tárgyalni, és szavazni. Amikor felmerült, hogy hogy menjen, aki akar, de hadd maradjon, akit az előadás érdekel, a kedves HAH- tisztek közölték (Sztálinkával az élen) a jelenlévőkkel, hogy ilyen nincsen, mindenki megy. Igazából nem is értették, miért akar valaki egyetemistaként az előadáson maradni, amikor lehet fórumozni is. A tanuláshoz való jogról és a szabad akaratról szóló kérdést meg sem hallották (hiába kiabálta a kérdező), és még arra sem méltatták a teremben ülőket, hogy tiszteletteljesen, vagy legalábbis nem megalázó módon próbálkozzanak nekik utasításokat osztogatni. Egy hölgy megjegyezte, hogy ő vidékről utazott fel az előadás miatt, és nagyon korán kelt, hogy időben megjelenhessen. A Hallgatói Hálózat válasza erre annyi volt: »Talán nem szeretsz korán kelni?«

A HAHA aktivistáit az sem zavarta, hogy a teremben, ahova hívatlanul beléptek megzavarni az oktatási tevékenységet, minden bent ülő egységesen kitartott amellett, hogy az óra folytatódjon, és közösen követelték a HAHA bohócainak távozását. Az előadás hallgatói csak akkor hagyták el a termet, amikor maga az előadó függesztette fel az órát, alkalmatlannak nyilvánítva a helyzetet az oktatásra. Világossá vált, hogy a Hallgatói Hálózat tagjai nem demokraták, és nem a hallgatóság képviselői, csakis a saját érdekeik mentén cselekszenek, és aki az útjukba áll, azt megpróbálják eltaposni.”