„Mindenképpen szerettem volna az otthoni viszonyokat magam mögött tudni, családommal ezért költöztünk Izlandra. Ez persze nem úgy történik, hogy az ember ül odahaza és kedden kitalálja, hogy szerdán a gejzírek mellett fog dolgozni. A neten számtalan országban lehet tornaedzői állást találni, mehettünk volna Amerikába vagy Ázsiába is, végül itt, a nyugalom szigetén kötöttünk ki. (...)
Otthon olykor egy héten hat napot töltöttem távol a családtól, aminek semmi értelme nem volt. Ebből lett elegem, többek között ezért hagytam el Magyarországot. Korábban a megélhetésért minden munkát elvállaltam, de az nem volt normális, hogy én a fővárosban csapolom a sört, miközben a feleségem és két lányom Sopronban van. Akkor már sokkal inkább Izland, ahol együtt vagyunk, a napi megélhetésünk is biztosított, tudunk tervezni és jóval kevesebb stressz ér bennünket, mint Magyarországon. Én továbbra is nagyon szívesen élnék és dolgoznék odahaza, ha lenne olyan értelmes elfoglaltság, amely mellett a család biztonságosan létezni tud. Mi nem azért jöttünk el, mert utálunk otthon lenni, hanem azért, mert képtelenek voltunk normálisan megélni. Ezzel manapság az összes országot elhagyó ember így van. (...)