Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Gyucsány kicsit olyan, mint Vili bácsi a Barátok köztben: megszoktuk, sokat nem tesz hozzá a sztorihoz, voltaképpen az is mindegy lenne, ha nem lenne.
„Gyurcsány Ferenc például kiposztolta Gyurcsány Ferencre, hogy a múlt héten az énekessel még együtt kávéztak. Ettől már csak az lett volna szenzációsabb, ha kiderül, Bódi László – Isten óvja és hozza vissza közénk! – még büdöset is kakál. Az ilyen álgesztusok alakalmával elkezd kopácsolni az ember fejében a kérdés (függetlenül Gyurcsány Ferenc szellemi képességeitől, empatikus hajlamától és Cipő politikai meggyőződésétől), hogy ez mi az úristen? Kávéhirdetés? DK-kampányelem? Gyurcsány Ferenc-performansz? Netán annak a patetikus celofánba kötött alátámasztása, hogy az egykori miniszterelnöknek vannak élő, két lábon járó, azaz valóságos barátai? Tételezzük fel a legjobbat: az őszinte aggodalom vitte a politikust a Facebook elé. Akkor miért nem volt elég annyit írni, hogy jobbulást?
Ahogy az utóbbi időben egyre markánsabban szarrágóvá váló hvg.hu is megtehette volna, hogy nem kreál főhírt Cipő múlt héten még Gyurcsánnyal kávézott címmel ebből a bejegyzésből. Mintha legalábbis Obamával kortyolt volna egy feketét… De akárkivel is, miért fontos ez...?
Még két mondat a gyurcsányi attitűdről. Aki ismeri a realizmus irodalmát, tudja, milyen a teljességgel felesleges ember típusa. Gépies életéből, megszokásaiból, rögeszméiből, a féltve őrzött ingerszegénységből képtelen kizökkenni. Igazából akkor se tudna kitűnni a szürkeségből, ha vonat alá feküdne. Kicsit olyan, mint Vili bácsi a Barátok köztben: megszoktuk, sokat nem tesz hozzá a sztorihoz, voltaképpen az is mindegy lenne, ha nem lenne. Gyurcsány Ferenc is ilyen. Éppen a kisstílű megnyilvánulásoknak és posztoknak köszönhetően, amiben más nyomorát lovagolja meg, hogy igazolja saját létjogát.”