Van-e értelme a kommunikáció szaknak?

„Egyrészt a legjobbakra mindig, minden területen szükség lesz. (Aki meg nem a szakmája legjobbjai közé akar tartozni, az miért nem jelentkezik máshova?) Másrészt hiába hiányszakma az orvos és a CNC-gépkezelő, a piaci viszonyok ilyen nagy érdeklődésbéli különbségeket úgysem tudnak kiegyenlíteni. Harmadrészt a jó kommunikációs szakemberekből nemhogy a Dunát, de még jóval kisebb folyókat sem nagyon lehetne rekeszteni. Például, ha csak az újságírást nézzük, kevés olyan embert ismerek, aki keni-vágja az aktuális trendeknek megfelelő hardveres, szoftveres, újságírói és szerkesztői eszközöket, és hosszabb ideje lenne feladat nélkül. (Nem állítom, hogy nincsenek ilyenek, csupán azt, hogy a károgók közül sokan hiányos és/vagy idejét múlt képességekkel reklamálnak.)

Negyedrészt, ha csak saját kommunikáció szakos évfolyamtársaimra és barátaimra, ismerőseimre gondolok vissza, az a nem túl reprezentatív, de elég határozott eredmény jön ki, hogy minden olyan embernek van (a kommunikációval többségében nagyon, de legalább kicsit összefüggő) munkája, akiről hallgatóként is az látszott, hogy lesz neki. Sőt még sok olyannak is van, akinél ez (szerintem) nem lenne indokolt.”