Hazugság és gyűlölködés a Magyar Narancsban

„A jobboldal eredendő rasszizmusa elkeserítően ostoba mítosz, akár a balosok idegenszívűsége, a zsidók kalmárlelkűsége, a cigányok bűnöző volta, a katolikusok pedofíliája, az arabok erőszakossága és így tovább. De a cikkíró ezen is túlmegy: azt álltja, mindenkinek kötelező a rasszizmus, aki jobboldali akar lenni. Ezzel szemben még érvelni is fölösleges, ez egyszerűen hazugság, sőt gyűlölet-bűncselekmény, a társadalom egyik felének morális megsemmisítése. Ha ilyen mondatokban beszélünk, akkor vége van, lehúzhatjuk a redőnyt, és nem marad más, mint a tajtékzó, vak, feneketlen gyűlölet. Akkor csak pusztítjuk egymást tovább, míg az esélye is elvész, hogy valaha normálisabb Magyarországon élhessünk.

Én nem vagyok sem liberális, sem balos, sem jobbos. (Konzi talán, ha az az ideológia-kritikát, a dinamikus reflexiót, a valóságból való kiindulást és a nem-dogmatikus elvhűséget jelenti). Biztos vagyok benne, hogy nem csak a »jobb«-, hanem az ún. baloldalliberális oldalon, és a Magyar Narancs újságírói közt is többségben vannak a tisztességes, jóakaratú emberek, akik elborzadnak ilyen mondatoktól: »a rasszizmus az az ár, amit mindenkinek meg kell fizetni, aki csatlakozni akar a mai magyar politikai jobboldalhoz.« Ilyen mondatokat leírni bűn. Ha pedig már leírattak, az ilyen mondatokat meg kell bánni és bocsánatot kell értük kérni.”