Depardieu, avagy a röghöz kötés drámája

„A röghöz kötés politikája nevetsége abban az EU-ban, ahol a mozgásszabadság az egyik fontos alapelv (oda megyünk, ahová akarunk, hacsak bűnözők nem vagyunk, lásd Depardieu esetét), de egy bepöccenő kormányzat mindenre képes. Miért állnának meg az egyetemet végzetteknél, amikor a szakképzés is pénzbe kerül, és ugyebár szükség van itt minden kétkezi melósra is, ha van munka, ha nincs. Ha megy, fizessen, mert az állam oskoláztatta.

Könnyen belátható, hogy mennyire bugyuta logika ez. Hisz nem az állam fizeti az oktatásunkat, hanem mi magunk, az állampolgárok, az adózók. Akik a nagyszüleink is voltak, a szüleink is. Nemcsak azért adózunk, hogy a rendőr megbüntessen, a tűzoltó, az orvos és a miniszter tegye a dolgát, hanem azért is, hogy a poronty ne maradjon hülye. A családi büdzsét pedig fokozatosan terheli meg, ha a gyerek tovább tanul. És a társadalomnak is szüksége van kiművelt főkre, ezért áldoz rá az adójából - hadd ne magyarázzuk már, mit jelent a társadalmi munkamegosztás.

Csak az unortodox állampolgárság-felfogás várja el alattvalójától a feltétlen engedelmességet. Hogy eltűrje, ugyanazért többször lenyúzzák róla a bőrt, és megfosszák (mozgás)szabadságától.

Depardieu ezt biztosan nem tűrné, gondoljunk róla most bármit is. De nem mehetünk mindannyian Szocsiba, annyi szabad villa úgysincs ott.”